2020. október 10., szombat

Kézműves könyvkiadás

Van kézműves szappan, lekvár, csoki, sör vagy épp kenyér. Hát, tisztelettel jelentem, kisütöttem az én kézműves könyveimet. 

Az időmilliomos című kisregényem magam nyomtattam ki, hordtam össze, köttettem be, és íme, kész is az első adag.

Sőt, kézműves könyvkiadásomnak egy újabb 'terméke' is született. Köztünk legyen szólva, a könyvkiadás szó itt kicsit túlzó, mert csak egy novelláról van szó, a maga 12 oldalával, de kézművesnek kézműves. 

A keserédes történet egy toronyház tetején játszódik. Ha érdekli Önt, nézzen szét Ön is Paullal odaföntről! Keressen meg nyugodtan egy saját, dedikált példányért!


2020. augusztus 13., csütörtök

A Nézőpont

 


Verselemzés: 😉
"...Konfliktusos helyzetekben kölcsönösen hajlamossá válnak férgeknek vagy patkánynak, szemeteknek vagy ördögien gonoszoknak nevezni az ellencsoport tagjait. Erre hivatkozva pedig kiiktatják a morál fékjeit, és igazolhatónak vélnek az ellencsoport ellen indított olyan akciókat, amelyek nemcsak nekik, hanem végső soron az egész társadalomnak is kárt okoznak. "

2020. augusztus 2., vasárnap

Enyém, tied, miénk



– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne légy már ilyen irigy megint, Tibike, add csak oda szépen!
– Hagyd csak, Emese, látod, már játszik is vele a fiad. Katinka majd talál magának valamit a kosarában.
– Ne haragudj, Éva, olyan akaratosak vagyunk, pedig kinőhetné már, de egyszerűen nem tudom kinevelni belőle… Egyébként ti mikor jöttetek le a strandra, meddig maradtok? Mi csak leugrottunk, mert Tibike nyafogott, hogy vízbe szeretne menni, holnap már megyünk is vissza a Balatonra.
– Most jöttünk az előbb. Ádám jött le úszni, szenior edzése van ilyenkor szombat délelőtt. Rá várunk, ha végzett, pancsolunk még közösen egy kicsit, aztán megyünk haza ebédelni...

o o o o o

– Ne haragudjon, hölgyem, megkérhetném, hogy felszabadítsunk itt két sávot az edzéshez. Hármat bérelünk, de most elég lenne kettő. Amelyik önöknek megfelel, abba kellene, hogy ketten ússzanak egymás mellett. Ugye nem gond?
– Hogyhogy menjek át a másik sávba?! Ott már úsznak!
– Igen, de még csak egy valaki, ketten elférnek egymás mellett, mi meg így is négyen leszünk egy pályán.
– Szépen vagyunk, kifizettem a belépőt, ez a sáv az enyém!
– Tényleg ne tessék haragudni, de az egyesületnek ilyenkor bérelt sávjai vannak, ki van rakva az információra is a pályabeosztás.
– No hiszen! Úszkálnak itt ingyen, mi meg… Azt hiszik, az egész strand a maguké!

o o o o o

– Nem semmi az a nő, Ádám, te hallottad? Azt mondta, direkt azért csináljuk csak ezt a fröcskölést, hogy őket idegesítsük.
– Hagyd már, ez csak egy sima gyorsúszás volt, még nem is pillangóztunk. Akkor mit szólnak majd? Mellesleg a strandon úszás közben megúszni, hogy nem legyünk vizesek, az azért művészet.
– De nem úgy, ahogy ők csinálják: sétálnak csak egymás mellett és pletykálnak. Ezért kár volt hőbörögniük a pálya miatt.
– Hát ja, de ez megy minden alkalommal: elvesszük az ő 'privát' pályájukat. Pedig hát most is tudtunk volna osztozni szépen is.
– Úgy néz ki, ezekkel nem lehet. De figyelj csak, néztem a tegnapi posztodat, miért kell abbahagynotok a néptáncot?
– Nem a néptáncot kell abbahagynunk, csak az egyesületnek a székházat el. A várostól béreltük az épületet, a város meg valakitől. Aztán egyszer csak nagy hirtelen elárverezték a fejünk fölül, pici pézér’, ahogy az lenni szokott pici hazánkban. No, mindegy, a lényeg, hogy az új tulaj öt napot adott rá, hogy elhagyjuk a kócerájt. Nem érdekli a kultúra, meg a néphagyomány, úgy kell táncolnunk, ahogy ő fütyül, az épület az övé.
– De hát ez nem így működik, a bérlőt nem lehet csak így kidobni.
– Nem lehetne, de ez van. Hiába van szerződésünk még egy évig, és minimum erkölcsileg igazunk, ahogy mondják: a jogban is az erősebb kutya… Van a francnak kedve pereskedni, zavaros az egész. Inkább lelépünk, legyen boldog a tulajdonával. Csak ugye nem egyszerű száz embernek találni egy megfelelő helyet a városban. Tiszta szerencse, hogy a vírus miatt nem nagyon kell fellépnünk, hisz egyelőre gyakorolnia sem lesz hol a csoportjainknak.
– Miért nem mentek valamelyik olvasókörbe? Azokban úgyis csak lézengenek a nyugdíjasok.
– Néztük már ezeket, de az épületek többsége ezért, vagy azért nem felelt meg. Ami meg jó lenne, á… Magad látod, az emberek még egy úszósávot sem adnak át szívesen, miért osztoznának egy egész épületen?

o o o o o

– Apu, itt vagyok! Gyere, nézd, tudok siklani!
– De ügyes vagy, meg is dicsérlek majd az oktató néninek. Jót játszottál anyuval, míg apu úszott?
– Igen, jót, meg volt ott egy kisfiú is, de nagyon irigy volt, nem adta ide a zöld labdáját. De én odaadtam neki az úszógumim, hadd játsszon vele. Jól csináltam, apu?
– Te nagyon jól, aranyom, azt a kisfiút meg majd jól megdorgálj az anyukája.
– Ja, az Emese. Hol élsz te, Ádám?!

2020. június 1., hétfő

Fotótapéta: több mint Ctrl+P

Avagy egy tapétagrafika születése

A VIZSUart Lakberendezés egyik legújabb munkájában, a tihanyi Pilger Vendégház felöltöztetésében, mi készítettük a tapétákat és a fali képeket. Zsuzsi, a lakberendező elsőként egy hatalmas fotót szeretett volna kinyomtattatni, de mint ilyenkor általában az egész nem annyiból állt, hogy fogjuk a képet és printerre engedjük.

Az eredeti fotó álló formátumú, míg a hely, amit dekorálni kellett fekvő volt. A képet forgatni kellett, majd vízfelszínnel kiegészíteni, egy csónakot arrébb rakni, és így tovább.

Az alábbi videó mutatja be a grafikai munkák folyamatát:

A tapéták mellett balatoni témájú vakrámára feszített vászonképeket is készítettünk egészen a 140x80 cm-es méretig. A nyomtatás előtt 3D-s látványtervet biztosítottunk.

Míg a fotóknak csak a színeit korrigáltuk a nyomtatás előtt, egy-két grafikába itt is jobban bele kellett nyúlni. Pl. ebbe a Balaton térképbe:

A kivitelezésről jó pár fotót kaptunk Zsuzsitól, íme egy előtte-utána felvétel:


És pár fotó a végeredményről:



Ha Ön is szeretné lakását, irodáját tapétával vagy fali képekkel dekorálni, és mindehhez egyedi elképzelési vannak, keressen bennünket bátran, segíteni fogunk!

2020. április 30., csütörtök

Tengerparti emlék

Avagy legújabb digitális grafikám születése
Továbbá: minden rosszban van valami jó! :-)


Már több mint egy hónapja, hogy a koronavírus miatt felborult világunk rég megszokott rendje. Csak egy múló kisiklás, vagy valami új kezdete? Most még nem tudjuk, ki-ki hite szerint reménykedik, és várja a szebb jövőt. De addig is: marad a kevesebb munka, a kényszerszabadság, jobb esetben a home office.

Kicsit most úgy érzem magam, mint Az időmilliomos - kisregényem főhőse, Kovács Tihamér, aki szintén egy váratlan körülmény miatt időmilliomos lett. Ha én nem is váltom meg úgy a világot, mint ő, azért a vírus adta kevesebb munka - jobban mondva a vírus által elvett munka -, és az így nyert szabadidő számomra is hozott valami olyan pluszt, amire már régen vágytam. Jelesül azt, hogy be tudtam fejezni egy idestova 6 éve elkezdett digitális grafikámat! Az élet “normál” kerékvágásában erre nem sok esélyem volt. Elgondolkodtató, mennyire volt jó ez így...

Anno 2012. körül kezdtem el egy új stílus szerint képeket készíteni, a témákat geometriai vonalakkal építve, a teret álomszerűen szabdalva ábrázoltam. Így született a Vizsla pihen a karosszékben, A Holdon álmodó vagy épp a Boxoló című digitális rajzom.


És így készült a karanténnak köszönhetően - tehát minden rosszban van valami jó - ez az új is, melynek Tengerparti emlék a címe. Mint minden emlék, ez se egy tűpontos fotó, hanem egy vízió, melyre több szemszögből is visszapillanthatunk. Ám még az is lehet, hogy nem is velünk történt meg ez az egész, hogy nem mi láttuk a tengerből kilépni azt a démoni szépséget a telihold fényében, vagy épp mi, csak épp egy párhuzamos dimenzióban...
Nem tudni, csak az a biztos, hogy ez a rajz is egy papírfecnin kezdte, ott kelt életre az alap motívum. Majd ebből a skiccből vektorgrafikus programmal megszerkesztettem a geometriai alapot, amit utána színekkel, textúrával töltöttem fel.

A Tengerparti emlék legelső példányát szatén művészvászonra nyomtattam 100×100 cm-es méretben, vakrámára feszítettem, és árnyékkerettel vettem körül. Mint minden grafikám, ezt is limitált példányban fogom kinyomtatni, ebből összesen 10 db készül majd. Íme az első példány nyomtatása:


S íme a kép a maga valójában, előbb egy videófelvétel róla, majd pár fotó:






Ön is szeretne egy példányt a képből? Keressen engem személyesen, és egyeztetjük a méretet, valamint a kivitelt és a szállítási lehetőségeket.

2020. február 20., csütörtök

Akit a mozdony füstje megcsapott

Nagyon kedves megkeresésnek tettem eleget nemrégiben. Barátom élete pályáján kerek évfordulóhoz érkezett, és ennek alkalmából felesége titokban 😉 megkeresett, hogy a nagy nap egyik meglepetéseként készítsem el a születésnapi torta grafikáját.
Az ötlet az volt, hogy egy gyerekkori fotóba valahogy varázsoljak bele - az azóta megvalósult álom megtestesítőjeként - egy Traxx típusú mozdonyt.

Alapnak szkennelésre megkaptam a Lusztig bácsinál készült fotót,


a háttérbe pedig kerestem egy 424-es gőzőst, melynek füstje még gyerekként csaphatta meg barátom. De hát ugye kit nem? 😃


És természetesen nem maradhatott el a főszereplő sem, a mai kedvenc, a Traxx mozdony vezette szerelvény sem:

Forrás: Wikipedia.org

Megvoltak a kellékek, jöhetett a grafikai munka pár lépésben:
  1. Háttér eltüntetése
  2. A 424-es elhelyezése az alak mögé, fekete-fehér színben
  3. A Traxx elhelyezése a lábak között, megtoldva egy-két kocsival
  4. Némi kis színezés

A többi már a tortalap nyomtató cég és a cukrászok feladata volt, így mikor elérkezett a nagy nap, a családra a megálmodott grafika köszönt vissza a tortán.


Te is szeretnél egy hasonló montázst a szülinapi tortádra? Keress bátran, szívesen segítek! 😉

2020. február 1., szombat

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába

Az egyik kedves megrendelő a magyar vizslájáról rendelt tőlem egy mozaikképet. Hálás feladat, mert számomra is magyar vizsla "A" kutya. Nekem is volt anno egy, ezen a linken megnézheted a róla készült grafikám.
Megrendelőm kérése az volt, hogy a képet két méretben készítsem el, egyszer 100x70-es vászonképként, egyszer pedig 70x50-esként.


Első feladat az alapfotó előkészítése volt. Itt-ott ki kellett egészíteni, kitörölni a hátteret, kiretusálni egy játékot. Valamint fontos kérés volt, hogy a kép fekvő tájolású legyen.


Ezután a a háttérbe kerülő fényképekkel foglalkoztam. Egyforma méretarányúra vágtam a több mint 400 fotót. Ha valamelyik el lett volna fordítva, azt a helyes pozícióba állítottam.
Alapvetően a két kép egyformának tűnik, és azt gondolnánk, hogy a nagyobbat csak le kellett kicsinyíteni a nyomtatáshoz. Ha így tettem volna, akkor a 70x50-es mozaikon túl kicsik lettek volna a háttérelemek, ezért hogy ideálisak legyenek, ehhez a mérethez is újrageneráltam a hátteret.

Íme a végeredmény digitálisan, a személyes (nem kutyás 😉) fotók elhomályosításával:


Ha Ön is szeretne egy saját mozaikot tetszőleges témában, keressen nyugodtan!
    Hajdú Ervin Ottó
    digitális grafikus
    +36 70 978 60 48

Én ajánlom

Olajfestmény hatás fotóból

Ma délelőtt új technikával próbálkoztam, és ennek végeredménye lett az alábbi kép. Az olajfestmény hatású grafikához az eredeti fotót az Aff...

Mások ezt olvasták