2011. február 23., szerda

Mozaikkép búcsúajándékba

Jó két hete írtam már a mozaikképekről, most csak egy rövid bejegyzést teszek.

Egyik kedves ismerősöm ajándékozási gondban volt. Imádott főnökük továbbállt a cégtől, s munkatársaival szerették volna meglepni valami frappáns búcsúajándékkal.

A netet böngészgette, s közben az én weboldalam is, ahol megakadt a szeme a mozaikképeken. És jött az ötlet: mivel főnökük egy vidám ember - nevében is :-) - mi lenne, ha a céges fotókból összeállítanánk egy mozaikképet, amely egy smiley-t ad ki. Így is lett:


Egy nagyobb felbontású verzió itt megtekinthető, illetve korábbi blogbejegyzésem is arról, hogyan készül egy mozaikkép.

Egy újabb búcsúajándék történetét, s magát a képet itt találhatja meg.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 18., péntek

Bál vörösben

Ma is készítettem egy képet, elloptam egy kis időt a munkámtól... Csak Béla meg ne tudja, tartozom neki egy prospektus tervezettel. No mindegy, majd a hétvégén megcsinálom.

Szóval, a szomszéd leányzó bálba ment. Öltözködés, az utolsó igazítás közben sebtében készült róla egy fotó, ez itt jobbra. Nem a legjobb, sőt... de hát ez van. A bálon biztos készültek jobbak is, csak azok épp nincsenek kéznél.

Aztán képnézegetés közben előkerült egy ezer éves CD, amire még a dia képeimet szkennelték, ha jól emlékszem, Szentendrén. Anno elég messzire kellett utazni azért, hogy fotóinkat digitalizáljuk. Ma már ez csak emlék...
Ezen a CD-n javarészt egy tanulmányi kiránduláson készült fényképek vannak. A nagy alföldi pusztaságba ment ki a kis csapat, hogy darvakat figyeljen meg egy szikes tónál. Az alábbi kép a rejteküket adó nádast ábrázolja.


Nem is tudom, honnan jött az ötlet, de jött, és a nádas átfordult pirosba, épp úgy, ahogy a szomszéd lány kiegészítői is. A bőre szürreálisan porcelános lett, szeme, arca kapott egy kis sminket. Így született meg ez a digitális festmény, melyről egy nagyobb változat itt megtekinthető.




2011. február 6., vasárnap

Hogyan készül egy mozaikkép ajándékba?

Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előléptetésünk... Hát, az már nem olyan egyszerű. Volt már parfüm (persze nem is tetszett neki az illata), nyakkendő, pénztárca, vicces bigyó, szimplán csak egy csokor virág, de most már valami személyes kellene.

Ideális választás lehet a legközelebbi alkalomra egy mozaikkép. Egyedi és személyes. A kép alanya viszontlátja magát egy alkotás fő motívumaként, ugyanakkor elbogarászhat a háttérben is, a kis képek között.

Egy mozaikkép több módon készíthető. Vannak letölthető programok, amelyik elvégzik helyettünk a munkát. Bekérik a főképet, aztán a több száz, esetleg ezer háttérképet, hogy jól tudják összeállítani a nagy fotó színei szerint a mozaikot. Esetleg dolgozhatnak előre összeállított galériákból is, mely galériák különböző témák szerint vannak csoportosítva - pl. virágok, állatok, épületek, stb. Ez utóbbi esetben a háttér természetesen nem lesz személyes. Szóval, több-kevesebb bíbelődés, és már nyomtathatjuk is az ajándékot. Persze arra figyelni kell, hogy ezek a mozaikok A/4-es méretben általában nem lesznek élvezhetőek, A/3-as, de inkább még valami nagyobb a megfelelő méret.

A másik módszer, ha egy képszerkesztő szoftvert hívunk segítségül. Én is ezt szoktam tenni. Van egy saját eljárásom, ha mozaikkép készítésére kérnek fel. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy már 50-60 háttérkép is elegendő a megfelelő hatás eléréséhez. Persze, ha több van, az se gond, de ennyit könnyű összeszedni a nyaralásról készült albumból, esetleg a kis gyerek első évéből, vagy épp a netről valami nekünk tetsző témában. Több száz már gondot okozhat.
A háttérképeknek nem is muszáj jó felbontásúaknak lenniük, hisz úgyis csak piciben látszanak majd, kb. 2 cm-es méretben. Arra esetleg érdemes odafigyelni, hogy ezek a fotók különböző tartalmúak, színűek, tónusúak legyenek. Ha sok a hasonló kép közöttük, ez rontja majd a mozaikhatást.
A főkép kiválasztásánál lényeges kritérium, hogy annak lehetőleg egy központi alakja, motívuma legyen. Ha ez a kép nagyon tagolt, a végeredményen nem fog jól érvényesülni a fotó témája.

Egy példán keresztül mutatom be az alkotás folyamatát. Csinos megrendelőm kívánsága az volt, hogy az ő fotójából elkészített mozaik alapmintázata motorokból tevődjön össze, párja legnagyobb örömére. Így az egyszerre gyönyörködhet két szerelmében. :-)



Az eredeti fotó A mozaik minta, motorokból A kész mozaikkép

Ennél a képnél egy aprócska trükk még, hogy az arcnál a mozaikrácsot sűrűbbre vettem, annak részletgazdagsága miatt. A kép többi részén viszont hagytam nagyobbra, mert úgy meg a motorok jobban kivehetőek. Egy jobb felbontású végeredmény itt megtekinthető.

Ha tetszik az ötlet, kérem tekintse meg weboldalam, ide töltöttem fel mintákat, vagy vegye fel velem a kapcsolatot, szívesen segítek Önnek tanácsaimmal. Amennyiben meghagyja kapcsolati adatait, megkeresem Önt, és megbeszélhetjük az esetleges rendelés illetve a szállítás további részleteit.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 3., csütörtök

Hogyan segítettem leelőzni Kimi Räikkönent?

Már gyerekkoromtól kezdve szeretek minden sportot, párat közülük magam is űztem, a többit meg néztem a tévén. Mind közül kedvencem volt a tenisz a pályán és a képernyő előtt is. Emlékszem még a nagy csatákra Ivan Lendl és John McEnroe között, s ugyanígy a nőknél Chris Evertre és Martina Navratilovára. Régi szép idők...

És emlékeztem egy riporterre, Andrew Franklre, de hogy magyarul mondjuk - hisz ő az, csak épp 56-ban Angliába emigrált -, Frankl Andrásra. Jónéhány mérkőzésen keresztül tudhattunk meg tőle érdekes öltözői híreket Wimbledonból, vagy épp fontos információkat közvetlen a paddockból, ha másik szerelmét, a Forma 1-et közvetítette. Mindig élvezettel hallgattam. (Az igazat megvallva, akkoriban úgy éreztem, kicsit elnyomják őt, nagyobb teret kellett volna neki adni. Szerintem a "hivatalos" magyar sportközvetítők irígyek voltak rá, de lehet, hogy ez csak nekem jött le így.)

Teltek az évek, a nagy tenisz nemzedék visszavonult, és én Frankl Andrásról sem hallottam tovább. Eltűnt. Legalábbis nekem.

Aztán jött egy telefon a semmiből:
- Helló, Zsolty vagyok. Te foglalkozol könyvek szerkesztésével? - vágott rögtön a dolgok közepébe.
- Igen, de miről lenne szó? - kérdeztem vissza, s közben fogalmam sem volt ki ez a figura.
- Üzemeltetek egy Forma 1-ről szóló weboldalt, és a Frankl Andrásnak kellene kiadni egy könyvet.

Mi van?! - mondom magamban, mert letaglózott a meglepetések sorozata. Először is, poros kis városunkban van valaki, aki egy országos F1-es oldalt visz? Azt hittem rálátok a helyi webes piacra, ám ezek szerint messze nem. Mi lehet még itt?! De várjunk csak! Frankl Andrásnak kell könyvet kiadni? Gyerekkorom kedvenc riporterének? Mi ez, kandi kamera?

A kedélyek lassan lecsitultak, mindenre fény derült. Sehol egy kamera, minden igaz. Pár nap, és együtt dolgozhattam Andrással! Ő San Franciscóban, mi Vásárhelyen. Neten keresztül kommunikáltunk, András írta a fejezeteket, Zsolty rendezte a szöveget és a képeket, én tördeltem, szerkesztettem a borító és a belső oldalak grafikáját, a kész anyagot pedig adtam le a nyomdának. Pár hónap alatt elkészültünk a könyvvel, majd az ünnepélyes átadón találkozhattam is Andrással. Ez 2003-ban volt.

A munka után útjaink elváltak, emailben köszöntöttük csupán egymást az ünnepek alkalmával. Öt év múlva, 2008. májusában jött Zsolty a hírrel:
- András folytatja a könyvét, újból összeáll a csapat!

Újabb könyv, újabb internetes háromszög. Ezúttal azonban András kétszer is ellátogatott Vásárhelyre. Másodjára nálunk is ebédelt, rá két napra meg a monacói herceggel!!! Közvetlenségével, jó értelemben vett egyszerűségével feleségemet is levette a lábáról. Mindig örömmel emlékezünk arra délutánra.

No, de nem fényezem tovább Andrást, aki ismeri, tudja miről beszélek. Ezt a blogbejegyzést második könyvének - a "Száguldás a Forma 1-ben és azon túl" címűnek - borítója végett indítottam el.

Sokat tipródtunk, mi is legyen rajta, vegyük alapul az elsőt, vagy legyen valami teljesen más? Végül ez utóbbi mellett döntöttünk.
András több képet küldött át San Franciscóból, mi meg itt Zsoltyval rakosgattuk. Az egyiken épp egy 500 lóerős Lamborghini Gallardót vezetett. Kérdem, nem lehetne ezt berakni az F1-es autók közé, mintha ott vezetne közöttük? A feldobott ötletre jött a kérés:
- Meg tudnád, Ervin azt oldani, hogy Monacóban vezessek, megelőzve Kimit, hátul meg Lewis kullogjon?
Ja, hát persze - motyogom magamban, de nincs olyan képünk, amin Hamilton épp Räikkönen mögött van egy kanyarban, és előttük annyi hely, hogy András is odaférjen! Elindult a kutató munka, s mint kiderült, a következőkből kellett dolgoznunk:
1. András fotója ugye adott,
2. hál' Istennek van egy Kimis képünk is alapnak,
3. Lewis-ról viszont egy sincs a megfelelő szögből, csapattársáról ellenben, Heikki Kovalainenről van egy használható.


Szóval ezek az összetevők. Először is Heikki sisakját cseréljük már ki Lewis-éra, mert a sasszemű rajongók tuti egyből kiszúrják a hibát. Ugyanez igaz a kocsi rajtszámára is. Aztán rakjuk be Kimi mögé az aszfaltra, majd jöhet elébük András. Kész, küldöm is neki.
- Jó lesz, jó lesz, de nem lehetne hátul a reklámot is kicserélni? Tudod, a szponzoráció miatt...
Persze, hogy ki lehetett.


Így készült el a könyv borítója, melyen András a segítségemmel leelőzte Kimi Räikkönent - aki nem mellesleg a könyv előszavát is írta. A kötetet már csak ez utóbbi dolog okán is érdemes elolvasni, no és nem különben András egyedi stílusa, valamint a nem mindennapi élettörténete miatt is.



Én ajánlom

Olajfestmény hatás fotóból

Ma délelőtt új technikával próbálkoztam, és ennek végeredménye lett az alábbi kép. Az olajfestmény hatású grafikához az eredeti fotót az Aff...

Mások ezt olvasták