2011. december 24., szombat

Karácsonyi üdvözlet

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt
és sikerekben gazdag új évet kívánok!



Erre a linkre kattintva a normál, szöveges verzió lesz olvasható.



2011. december 20., kedd

Mozaikkép búcsúajándékba 2.

Egyszer már írtam egy mozaikképről, amelyiket egyik kedves barátnőm távozó főnöke részére készítettem, és úgy néz ki, az idő ismétli önmagát. Most megint hasonló okból kellett fotómozaikot szerkesztenem.
A főkép Szeged nevezetessége, a Dóm lett, hogy az alkotás a messzi országba távozó vezetőt mindig emlékeztesse dél-alföldi kollégáira. A kis képek pedig autók, hogy azt se felejtse el, mivel is foglalkozott ő itt Magyarországon.

Íme a nagyítható verzió:




2011. december 7., szerda

Skót juhász mozaikképen

A hóban ácsorgó skót juhászról, Liziről klasszikus mozaikképet készítettem, fotómozaik készítő programmal. A mozaik alapját itt 1000 db téli fotó adta. Az elkészült képbe természetesen belejavítottam, kiemelve a kutyát, a színeket rajta élénkebbé téve, illetve köré egy halvány fényudvart varázsolva. A háttérel viszont épp ellenkezőleg jártam el, a színeket téliesebbé változtattam, kékebbé tompítottam. A végeredmény így szebb lett, mint a gépi változat. :-)



Természetesen nem áll mindig 1000 kép a rendelkezésre, ekkor sem kell lemondani a mozaikkép lehetőségéről, csak más technikát kell alkalmazni. Tekintse meg weboldalam, hátha Ön is kedvet kap egy mozaikképhez.



2011. november 21., hétfő

A tyúkól

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi készülünk a világvégére. Jobban mondva a Világvége Light-ra, mert a Full versionre fölösleges is volna készülni. Élvezni kell az életet, amíg lehet: fűvel-fával szeretkezni, hitelt felvenni a bankoktól és nem visszafizetni... Apropó, ez utóbbival épp így vagyunk mostanság... Huh, ezek szerint mégis közelegne?

No, azért talán csak nem - ki a fene hisz a majáknak? -, az azonban tisztán látszik, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ahogy azt anno már Virág elvtárs is megmondta. Maradjunk hát abban, hogy jómagam és környezetem meglátása szerint amolyan könnyített világvége közelg. A rendszer recseg-ropog. Mondják, már maga az élelmiszer is nagy kincs lesz, csak az marad életben, aki magának is meg tudja termelni a betevőt. (Az más kérdés, hogy őt meg majd kirabolják, jól lelövik az erre már jelenleg is szakosodott rétegek, de erről majd legközelebb.)

Két lehetőség vetődött fel: elköltözni Tuvalura, vagy beindítani a tanya projektet. A második mellett döntöttünk. Ehhez két dolog kellene. Először is speciel egy tanya, másodszor meg nagyfokú életmódváltás. Mindkettővel hadilábon állunk, de az elhatározás megvan, kezdjük tehát lépésenként, kicsiben. Az udvaron.

Tíz éve, mikor építkeztünk, a feleségem csodaszép kertet álmodott ide. Aztán pár év alatt az idő megmutatta mi a realitás, a jövő pedig ma az illúziók utolsó csíráit is a földbe döngöli. Nyírt pázsit helyett veteményes, tuják helyett gyümölcsfák vízionálódnak késő esti beszélgetéseinkben. A sarokban meg tyúkok. Épp mint a boldog békeidőkben, a hetvenes években, otthon a szüleinknél. Később valahogy szép lassan leszoktunk az állattartásról, mint szinte az egész ország - olcsóbb, egyszerűbb volt megvenni a csirke combját a sarki ABC-ben. Most aztán majd szépen visszaszokunk - s hogy olcsóbb-e, a franc se tudja, ám hogy tyúkabb, mint amit a “mai sarki ABC”-ben, azaz a hipermarketekben árulnak, az tuti.

Lényeg a lényeg, jelentem alássan, hogy az induló állományunk 1 fő japán kakas és a hozzá szorosan tartozó három főből álló háreme. A rokonoktól kaptuk őket, Bábolnáról. Persze nem a szétherdált gazdaság utolsó négy baromfija került hozzánk, no meg úgy is hírlik, japánok ott csak akkor voltak, amikor betanították a magyar munkásokat a csibék nem szerinti szétválogatására. Egy pillantás a popóra: tojók a tojodába, kakasok a kukába.

A Terv (nagybetűvel!!!)
 Mi a kakasunknak jobb sorsot, formás kis házat szántunk. Mivel eltelt cirka majd’ harminc év, mikor legutóbb tyúkólban jártam, ezért az építésben inkább az internetre támaszkodtam, mint az emlékeimre. Gyorsan meg is találtuk a jövendőbeli állomány méreteihez megfelelő építményt. Kis racionalizálás, gondos tervezés - figyelembe véve az itthon és a családi körben fellelhető anyagokat -, majd több heti megfeszített munka. Az első nap lécekből összeeszkábáltam a vázszerkezetet, a kifutó részhez megvettük a dróthálót. Aztán pihentem vagy másfél hónapot...
Húztam kicsit a gályát inkább a munkahelyen, hisz szép dolog ez a vissza-a-gyökerekhez eszmény, de míg valóraválik, a családnak addig is meg kell élnie valamiből. Egy szabad hétvégém nem sok, annyi nem akadt, hogy befejezzem a művem. A tyúkok ezalatt tök jól elvoltak az udvaron, szépen belakták, éjjelente pedig egy kimustrált babaházban aludtak.

Estére készült el a mű.
Nincs világítás bent az ólban,
a vaku fénye verődött vissza.
Eddig! Szombaton akciósan vettünk két OSB lapot, amely lap méreténél fogva alkalmatlan arra, hogy személygékocsival szállítsuk. Nekünk pedig csak az van. És ilyenkor derül ki, hogy mire jó egy após. Nem, neki sincs platós autója, csak egy kézi körfűrésze. A 2,50-es táblát a tüzépen feldaraboltuk két 80 és egy 90 cm-es részre. Visszatekintve kész mázli, hogy pont ekkorákra volt szükségünk... meg még egy pici darabra - lett volna. Igaz, hogy ártott a dizájnnak, ám ez utóbbit a kapu készítésekor kimaradt lambérialécekkel pótoltam. Talán a tyúkok megbocsájtják ezt a fajta eklektikát, mint ahogy azt is, hogy az ól valami véletlen folytán aránylag kerüli a derékszögeket... ámbátor az ő tojásaik is, tehát egyezzünk ki döntetlenben.
Viszont az az építmény a javára írandó, hogy szerkezete önhordozó, azaz oda rakjuk az udvarban, ahová csak akarjuk. Ha például netalán esetleg valahogy még azért is újból - és ezúttal már csirkékre is, mert ugye ma már mindent jobban(?) csinálnak - bevezetnék a feketevágás fogalmát, leköltöztetem őket ólastul a pincébe, s mikor kakaspörköltre fáj a fogunk, modern kori Pelikán elvtársként én mondom majd a fiaimnak: “Dezsőnek meg kell halnia”.

A vér(aláfutás)áldozat
Ám Dezső még él - ha egyáltalán hívhatunk így egy japán kakast -, bár igaz, ami igaz, most kicsit haragszom rá. Véres áldozatok árán elkészült a királyi lakosztálya, a végén még zsindely is került rá, és erre ő hová vitte a háremét éjszakázni? A tuják alá. Most már biztos, hogy kivágom azokat! A Dezsőt meg le.

----------
Ez a bejegyzés először a Feleségek.hu oldalain jelent meg.



2011. november 17., csütörtök

Őszi képek

Nincs két hete, hogy jártunk a Szarvasi Arborétumban, ott készültek ezek az őszi fotók. Kattints a lejátszóra, és megnézheted nagyobb méretben is. :-)

2011. október 17., hétfő

Nevenincs


Ez a fotó is a hétvégén készült Nevenincsről. A nap szépen sütött, ő meg egy nyugis modell. Igazából nem is sokat kellett dolgoznom a képpel: csak egy kicsit megvágtam, meg a szélein besötétítettem.
(Nagyításért katt a képre.)

Ide kattintva megtekinthető róla egy másik kép is, ahol nem volt neki elég a nap melege...



2011. október 16., vasárnap

Melegedőben



Fő, hogy élvezzük az életet: az őszi nap melege előlről, a kályháé hátulról. Ez egy életkép Nevenincsről, hogy modellként hogyan állja meg a helyét, ide kattintva megnézheted.



2011. október 10., hétfő

Az értesítés



A mellékelt küldeményt ma szedtem ki a postaládánkból. Hagyjuk a kivitelt, hogy egy papírfecnit rátűzőgépeztek a levelezőlapra - anno, az őskorban legalább még működött az írógép -, sokkal érdekesebb a tartalma.

Nagyobbik fiunkat születése óta fél évente kellett bevinnünk a szegedi klinikára rutinellenőrzésre. Ezen intézménytől kaptuk a fenti értesítőt, amivel csak két apró gond van:

1. Legutóbb áprilisban voltunk, és a doktor úr jelezte, hogy minden rendben van, fiunk kinőtte, amit ki kell, tök egészséges, többé nem kell kontrollra járnunk. Vége. Finito. The end.

2. De tegyük fel, járnunk kellene még... Akkor a jó büdös k.... a......t, hogy csak egy kib....tt egy év múlva lévő időpontot tudnak adni!!! Hát mi a fészkes fenéért fizetem én azt nyűves TB-t. Hát tényleg semmi nem működik már ebben a szétk..t országban!!! Hogy a holdkóros ..... f....t verné bele az összes döntéshozóba az a jó nem tudom én kicsoda!!!!!!!

Én kérek elnézést! :-(


2011. augusztus 14., vasárnap

Orchideák

Zsuzsa barátnőnk a lakásfelújítás után új képet szeretett volna hálószobájuk falára. Orchideákra gondolt. Mivel az nálunk van egy rakással, le is fotóztam egyet, majd egy kis machina után 3 részletben nyomtattam ki a képet, vászonra, vakrámázva, egyenként 50x100 cm-es nagyságban.
Ha esetleg tetszik, innen letölthető háttérképnek is, 1920x1200 pixeles képméretben.


2011. július 30., szombat

Postaturizmus

Van egy jóbarátom, asztalos, még a gazdasági válság elején megszűnt munkaadó cége, és ő maga az utcára került. A környéken, itt az Alföldön, esélytelen, hogy újra munkahelyre találjon, ezért maszekolással próbálja meg fenntartani kis családját. Néha egy kis javítás, másnak egy új asztal vagy előszoba bútor. No, szóval ő egy pár hete merész gondolattal állt elő.

Tavaly karácsony előtt, fia osztályfőnöknőjének kérésére hulladékfából, rétegelt lemezből kis dekorációs elemeket vágott sablon alapján. Csinált egy egész kosárral. Ezeket aztán a gyerekek lefestették, majd damillal, dróttal, ragasztóval összeillesztették. Így születtek meg a télapók, rénszarvasok, fenyőfácskák. Szépen feldíszítették az osztályt, a többit meg hazavitték. Nagy sikere volt, dícsérte minden tanár, szülő.

Innen, meg a szükségből jött az ötlet, ha ennyire tetszett a suliban, miért ne lehetne gyártani ilyen kis figurákat másoknak is?! Ezeknek a kreatív dolgoknak úgyis nagy divatja van manapság. Szó szót követett, majd tett a tettet. Megszülettek az első darabok és velük együtt a probléma, hogy ez így mind szép, de kinek is fogja ő ezt eladni.
Itt jöttem én a képbe. Barátom megkért, csináljak neki egy weboldalt, és akkor nem csak a városban, de az egész országban fogják látni portékáját. Sőt - mint ahogy országló vezérünk anno mondta vala, merjünk nagyot álmodni -, mit Magyarországon, az egész EU-ban, sőt talán az USA-ban is.
És tényleg, elkészült a honlap, fölkerültek a kis képek, lehet rendelni magyarul, angolul, németül. Barátom büszke magára. Olyannyira belejött az e-kereskedelembe, hogy regisztrált az eBay-en (ez egy nemzetközi piactér, olyan, mint a Vatera, csak sokkal nagyobb), oda is fölrakott pár készletet. Nem aprózta el.

S közben barangolt. Nézegette, mások mit, mennyiért adnak, hogyan állja meg ő a helyét a nagyvilágban. Az ő árujának van egy alapára, amit kicsit megnyomott, hisz ezek a nyugatiak ugye jobban élnek, hamarabb ki tudják adni azt a pár dollárt. Aztán ott van a szállítási költség a kb. alig 1 kg-os csomagra, ami a postán keresztül 12.000 forint körül van Amerikába, de a világ bármely helyére is elmegy alig kicsit többért. És még mindezekkel együtt is jól állt.

Ám ekkor egy érdekes dolgot figyelt meg. Amerikai "konkurensei", az ottani asztalosok, ha a saját terméküket Magyarországra küldenék, megtehetnék kb. 5000 forintnyi dollárért! - Mi van??? - horkant föl, és egyből engem hívott. Gyors böngészgetés, és tényleg, az ottani egyik nagy szolgáltató ennyiért hozza ide a cuccot. Ok, nézzünk körbe Európában! Anglia - hasonló a helyzet. Németország - szintén. Ez nem igaz. Mi van Romániában? Mi a fene a román posta honlapjának a címe. Megvan végre: posta-romana.ro. Persze minden bötű románul. Nem baj, most az egyszer jó lesz a Google-fordító, de az se kell, egyértelmű a dolog.

Először "Tarife servicii", majd "Mărfuri". Ezt nem értettük, de mellette ott egy doboz, tuti csomagküldést jelent. Ez kell nekünk. "Internaţionale", aztán meg "Neprioritare", azaz nem prioritásos=normál. Célnál vagyunk, ott egy kalkulátor. Kis keresgélés és megtaláltuk az USÁ-t: Statele Unite Ale Americii. Yes! Vagy inkább - da? Legyen 2 kg, abba beleférünk. "Calculeaza" és "Pret total", az annyi, mint 59 RON. 1 RON kb. 60 Ft. - Hát ez nem igaz, az egész csak 3.600 Ft??? Ami nálunk 12 ezer!!!

Méla apátia...

Nem írom le az elhangzottakat. Inkább csak két példát és utána dőljön mindenki a saját kardjába. 1 kg-os csomag Magyarországról Romániába 7.590 Ft (forrás: posta.hu). Ugyanez vissza: 2.370 Ft! És a másik: Románián belül egy 1 kg-os csomag küldéséért mennyit kér a román posta? Na mennyit? Kb. 150 forintot...

Rendben! Új, vészterhes idők, új, kemény hozzáállást kívánnak. Elindítottuk a saját Nagy Magyarország projektünket. Speciel nem Erdély visszacsatolásán kezdtünk el ügyködni - hisz akkor ott is magasak lennének a postai díjszabások -, hanem először is csökkentettük barátom nemzetközi árait. Így még versenyképesebb lett, több vevőt remélhet. Másodszor meg, ha ezután beesik egy külföldi rendelés, irány a határ, cél az első posta odaát.

Így találtuk ki - a benzinturizmus után szabadon - a postaturizmust.



2011. június 16., csütörtök

Dzsudzsák

Talán mondhatom, hogy a kisebbnél nagyobb rendszerességgel járok le futni a helyi stadionba. Ma késő délután is lebicikliztem, ezúttal 8 és 10 éves fiaimmal együtt. Vége a sulinak, se edzés, se különóra, nem volt akadálya a közös programnak.

A kisebbik egy focilabdát kapott a névnapjára, indulás előtt azt gondosan oda is készítette a csomagtartómra. Míg én futok, addig ők fociznak, az is lehet, hogy a nagykapura rúgnak, hisz a helyi csapat már befejezte a szezont, szabad a pálya.

Tekerés közben is a labdarúgás lett a téma, mindenki, így ők is hallottak Dzsudzsák Balázs átigazolásáról a dagesztáni Anzsi Mahacskalába.


Jöttek a kérdések:
- Apa, hallottad, hogy a Dzsudzsák 3 millió forintot fog keresni naponta?
- Hallottam, nem keres majd rosszul.
- A 3 millió az sok pénz?
- Hát, nem kevés, egy kisebb fajta autó ára.
- Akkor ő naponta tud venni egy autót?
- Tudna, de valószínű, hogy vár tíz napot, és vesz egy jobbat.
- De hát hogy tud ilyen sokat keresni?
- Aki nagyon ügyes focista, aki sokat gyakorolt, azok közül vannak, akik ilyen jó lehetőséghez jutnak. Európában leginkább a futballal lehet ilyen jól keresni. Általában azokkal a sportokkal, amit sokan néznek a tévében, mert akkor ott sokan reklámoznak, és akkor ott sok a pénz, azt lehet szétosztani - próbálkoztam bevezetni fiaimat a sportközgazdaságtanba.
- Akkor, ha reklámoz a Samsung a mezükön, akkor abból Dzsudzsák kap fizetést?
- Végülis így valahogy...
- És a Messi az még 5 milliót is megkeres naponta?
- Szerintem ő még sokkal többet is, de hát ő a legjobb a világon. Viszont nem csak a sporttal lehet ilyen jól keresni, azért kell jól tanulnotok, hogy majd ha nagyok lesztek, valami jó állást szerezzetek - csempésztem bele egy kis nevelést a beszélgetésbe.
- Mivel lehet még ilyen jól keresni?
- Hát olyan jól, mind Dzsudzsák, elég nehéz. Ha például van egy saját gyárad, esetleg. Vagy a politikusok, na azok lopnak-csalnak, ők össze tudnak harácsolni ekkora vagyont.
- De apa, miért jó az, hogy csalnak?

Ekkorra épp leértünk a pályára, de azt hiszem jobb is, mert erre a kérdésre nem tudtam válaszolni...



2011. május 8., vasárnap

Rendhagyó könyvajánló

Feleségemtől kaptam egy ekönyvolvasót névnapomra, Macsó napjára. Nem is tudom, honnan támadhatott ez az ajándékötlete. Talán túl sokszor - azaz épp elégszer - hagytam nyitva a böngésző ablakát a megfelelő weboldalnál, e kütyük vizslatása után... :-)
Egyébként ajánlhatom bárkinek, tök jó alkalmatosság. Egy hibája van csak: esténként nem nagyon tudom elszedni a feleségemtől, mert letöltött rá egy regényt, valami múmiáról, és folyton azt olvassa. Jelzem, van folytatása is... :-(

No, de nem is ez a lényeg! Azért néha megkaparintom, és most pl. Móricz Zsigmond 1932-ben írodott Rokonok című művét olvasom rajta. Idézném belőle Kopjáss István, a regény főhősének egy gondolatát:

"Ő tegnap az újságírónak nagy nemzetgazdasági elméletet fejtett ki, amit az szorgalmasan le is írt, hogy miért kell adót fizetni: azért, mert akkor az adófizetők a kezükben tarthatják az államot s hatalmat. Joguk van beleszólni az adók hovafordításába. Példákat is idézett. Hogy mikor a bolgárok a háborúba belementek, a legutolsó bolgár gazda is kiszámította, hogy mit kockáztatnak s mit nyerhetnek a háború által. Ez nem volt meg minálunk, mert a magyarnak nincs átfogó nemzeti gondolkodása, a mi népünktől távol van az, hogy a nemzet szükségleteire gondoljon. Mi csak fizetjük parancsra a pénzt az államkasszába, ezzel szemben sejtelmünk sincs arról, hogy mi lesz abból a pénzből... A magyar nem gazda az országban, csak adófizető alany."


Talán már látjátok, ez nem egy átlagos könyvajánló - természetesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, hisz egy nagyszerű alkotás -, de itt és most a véleményetekre vagyok kíváncsi. Változott valamit is a világ mifelénk 1932 óta?



2011. március 14., hétfő

Harcos lány a jeges vízben


A hosszú hétvégén volt egy kis szabadidőm, meg persze kedvem és nem utolsó sorban egy kis restanciám is, ezért nekiláttam, hogy készítsek egy új képet. A szomszédasszony lányáról még a jómúltkor lekaptunk egy pár fotót, ezekből kellett volna valamit összehoznom felelőtlen ígéretem szerint. Ismét csak a képek válogatása közben jött az ötlet, mi lenne, ha Dalmicsekből harcos lányt faragnánk, aki épp a jeges vízben álldogálva néz - nem annyira - ránk, hideg tekintettel.
Kiindulásnak akadt egy fotó a fagyos ártérről, melyet az egyik télvégi családi sétánkon, a mártélyi Tisza-holtágban készítettem. Ehhez jött párba a másik fénykép a modell testéről, a fejet egy harmadik képről szedtem - az jobban illett a tervhez -, a keze pedig egy negyediken állt jól. Kellett még egy kard, meg egy jó kis tetkó a hátára, és már együtt is voltak az összetevők.

A többi már csak idő és munka kérdése volt, s később még egy kis finomítás a nyomtatás előtt.



2011. február 23., szerda

Mozaikkép búcsúajándékba

Jó két hete írtam már a mozaikképekről, most csak egy rövid bejegyzést teszek.

Egyik kedves ismerősöm ajándékozási gondban volt. Imádott főnökük továbbállt a cégtől, s munkatársaival szerették volna meglepni valami frappáns búcsúajándékkal.

A netet böngészgette, s közben az én weboldalam is, ahol megakadt a szeme a mozaikképeken. És jött az ötlet: mivel főnökük egy vidám ember - nevében is :-) - mi lenne, ha a céges fotókból összeállítanánk egy mozaikképet, amely egy smiley-t ad ki. Így is lett:


Egy nagyobb felbontású verzió itt megtekinthető, illetve korábbi blogbejegyzésem is arról, hogyan készül egy mozaikkép.

Egy újabb búcsúajándék történetét, s magát a képet itt találhatja meg.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 18., péntek

Bál vörösben

Ma is készítettem egy képet, elloptam egy kis időt a munkámtól... Csak Béla meg ne tudja, tartozom neki egy prospektus tervezettel. No mindegy, majd a hétvégén megcsinálom.

Szóval, a szomszéd leányzó bálba ment. Öltözködés, az utolsó igazítás közben sebtében készült róla egy fotó, ez itt jobbra. Nem a legjobb, sőt... de hát ez van. A bálon biztos készültek jobbak is, csak azok épp nincsenek kéznél.

Aztán képnézegetés közben előkerült egy ezer éves CD, amire még a dia képeimet szkennelték, ha jól emlékszem, Szentendrén. Anno elég messzire kellett utazni azért, hogy fotóinkat digitalizáljuk. Ma már ez csak emlék...
Ezen a CD-n javarészt egy tanulmányi kiránduláson készült fényképek vannak. A nagy alföldi pusztaságba ment ki a kis csapat, hogy darvakat figyeljen meg egy szikes tónál. Az alábbi kép a rejteküket adó nádast ábrázolja.


Nem is tudom, honnan jött az ötlet, de jött, és a nádas átfordult pirosba, épp úgy, ahogy a szomszéd lány kiegészítői is. A bőre szürreálisan porcelános lett, szeme, arca kapott egy kis sminket. Így született meg ez a digitális festmény, melyről egy nagyobb változat itt megtekinthető.




2011. február 6., vasárnap

Hogyan készül egy mozaikkép ajándékba?

Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előléptetésünk... Hát, az már nem olyan egyszerű. Volt már parfüm (persze nem is tetszett neki az illata), nyakkendő, pénztárca, vicces bigyó, szimplán csak egy csokor virág, de most már valami személyes kellene.

Ideális választás lehet a legközelebbi alkalomra egy mozaikkép. Egyedi és személyes. A kép alanya viszontlátja magát egy alkotás fő motívumaként, ugyanakkor elbogarászhat a háttérben is, a kis képek között.

Egy mozaikkép több módon készíthető. Vannak letölthető programok, amelyik elvégzik helyettünk a munkát. Bekérik a főképet, aztán a több száz, esetleg ezer háttérképet, hogy jól tudják összeállítani a nagy fotó színei szerint a mozaikot. Esetleg dolgozhatnak előre összeállított galériákból is, mely galériák különböző témák szerint vannak csoportosítva - pl. virágok, állatok, épületek, stb. Ez utóbbi esetben a háttér természetesen nem lesz személyes. Szóval, több-kevesebb bíbelődés, és már nyomtathatjuk is az ajándékot. Persze arra figyelni kell, hogy ezek a mozaikok A/4-es méretben általában nem lesznek élvezhetőek, A/3-as, de inkább még valami nagyobb a megfelelő méret.

A másik módszer, ha egy képszerkesztő szoftvert hívunk segítségül. Én is ezt szoktam tenni. Van egy saját eljárásom, ha mozaikkép készítésére kérnek fel. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy már 50-60 háttérkép is elegendő a megfelelő hatás eléréséhez. Persze, ha több van, az se gond, de ennyit könnyű összeszedni a nyaralásról készült albumból, esetleg a kis gyerek első évéből, vagy épp a netről valami nekünk tetsző témában. Több száz már gondot okozhat.
A háttérképeknek nem is muszáj jó felbontásúaknak lenniük, hisz úgyis csak piciben látszanak majd, kb. 2 cm-es méretben. Arra esetleg érdemes odafigyelni, hogy ezek a fotók különböző tartalmúak, színűek, tónusúak legyenek. Ha sok a hasonló kép közöttük, ez rontja majd a mozaikhatást.
A főkép kiválasztásánál lényeges kritérium, hogy annak lehetőleg egy központi alakja, motívuma legyen. Ha ez a kép nagyon tagolt, a végeredményen nem fog jól érvényesülni a fotó témája.

Egy példán keresztül mutatom be az alkotás folyamatát. Csinos megrendelőm kívánsága az volt, hogy az ő fotójából elkészített mozaik alapmintázata motorokból tevődjön össze, párja legnagyobb örömére. Így az egyszerre gyönyörködhet két szerelmében. :-)



Az eredeti fotó A mozaik minta, motorokból A kész mozaikkép

Ennél a képnél egy aprócska trükk még, hogy az arcnál a mozaikrácsot sűrűbbre vettem, annak részletgazdagsága miatt. A kép többi részén viszont hagytam nagyobbra, mert úgy meg a motorok jobban kivehetőek. Egy jobb felbontású végeredmény itt megtekinthető.

Ha tetszik az ötlet, kérem tekintse meg weboldalam, ide töltöttem fel mintákat, vagy vegye fel velem a kapcsolatot, szívesen segítek Önnek tanácsaimmal. Amennyiben meghagyja kapcsolati adatait, megkeresem Önt, és megbeszélhetjük az esetleges rendelés illetve a szállítás további részleteit.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 3., csütörtök

Hogyan segítettem leelőzni Kimi Räikkönent?

Már gyerekkoromtól kezdve szeretek minden sportot, párat közülük magam is űztem, a többit meg néztem a tévén. Mind közül kedvencem volt a tenisz a pályán és a képernyő előtt is. Emlékszem még a nagy csatákra Ivan Lendl és John McEnroe között, s ugyanígy a nőknél Chris Evertre és Martina Navratilovára. Régi szép idők...

És emlékeztem egy riporterre, Andrew Franklre, de hogy magyarul mondjuk - hisz ő az, csak épp 56-ban Angliába emigrált -, Frankl Andrásra. Jónéhány mérkőzésen keresztül tudhattunk meg tőle érdekes öltözői híreket Wimbledonból, vagy épp fontos információkat közvetlen a paddockból, ha másik szerelmét, a Forma 1-et közvetítette. Mindig élvezettel hallgattam. (Az igazat megvallva, akkoriban úgy éreztem, kicsit elnyomják őt, nagyobb teret kellett volna neki adni. Szerintem a "hivatalos" magyar sportközvetítők irígyek voltak rá, de lehet, hogy ez csak nekem jött le így.)

Teltek az évek, a nagy tenisz nemzedék visszavonult, és én Frankl Andrásról sem hallottam tovább. Eltűnt. Legalábbis nekem.

Aztán jött egy telefon a semmiből:
- Helló, Zsolty vagyok. Te foglalkozol könyvek szerkesztésével? - vágott rögtön a dolgok közepébe.
- Igen, de miről lenne szó? - kérdeztem vissza, s közben fogalmam sem volt ki ez a figura.
- Üzemeltetek egy Forma 1-ről szóló weboldalt, és a Frankl Andrásnak kellene kiadni egy könyvet.

Mi van?! - mondom magamban, mert letaglózott a meglepetések sorozata. Először is, poros kis városunkban van valaki, aki egy országos F1-es oldalt visz? Azt hittem rálátok a helyi webes piacra, ám ezek szerint messze nem. Mi lehet még itt?! De várjunk csak! Frankl Andrásnak kell könyvet kiadni? Gyerekkorom kedvenc riporterének? Mi ez, kandi kamera?

A kedélyek lassan lecsitultak, mindenre fény derült. Sehol egy kamera, minden igaz. Pár nap, és együtt dolgozhattam Andrással! Ő San Franciscóban, mi Vásárhelyen. Neten keresztül kommunikáltunk, András írta a fejezeteket, Zsolty rendezte a szöveget és a képeket, én tördeltem, szerkesztettem a borító és a belső oldalak grafikáját, a kész anyagot pedig adtam le a nyomdának. Pár hónap alatt elkészültünk a könyvvel, majd az ünnepélyes átadón találkozhattam is Andrással. Ez 2003-ban volt.

A munka után útjaink elváltak, emailben köszöntöttük csupán egymást az ünnepek alkalmával. Öt év múlva, 2008. májusában jött Zsolty a hírrel:
- András folytatja a könyvét, újból összeáll a csapat!

Újabb könyv, újabb internetes háromszög. Ezúttal azonban András kétszer is ellátogatott Vásárhelyre. Másodjára nálunk is ebédelt, rá két napra meg a monacói herceggel!!! Közvetlenségével, jó értelemben vett egyszerűségével feleségemet is levette a lábáról. Mindig örömmel emlékezünk arra délutánra.

No, de nem fényezem tovább Andrást, aki ismeri, tudja miről beszélek. Ezt a blogbejegyzést második könyvének - a "Száguldás a Forma 1-ben és azon túl" címűnek - borítója végett indítottam el.

Sokat tipródtunk, mi is legyen rajta, vegyük alapul az elsőt, vagy legyen valami teljesen más? Végül ez utóbbi mellett döntöttünk.
András több képet küldött át San Franciscóból, mi meg itt Zsoltyval rakosgattuk. Az egyiken épp egy 500 lóerős Lamborghini Gallardót vezetett. Kérdem, nem lehetne ezt berakni az F1-es autók közé, mintha ott vezetne közöttük? A feldobott ötletre jött a kérés:
- Meg tudnád, Ervin azt oldani, hogy Monacóban vezessek, megelőzve Kimit, hátul meg Lewis kullogjon?
Ja, hát persze - motyogom magamban, de nincs olyan képünk, amin Hamilton épp Räikkönen mögött van egy kanyarban, és előttük annyi hely, hogy András is odaférjen! Elindult a kutató munka, s mint kiderült, a következőkből kellett dolgoznunk:
1. András fotója ugye adott,
2. hál' Istennek van egy Kimis képünk is alapnak,
3. Lewis-ról viszont egy sincs a megfelelő szögből, csapattársáról ellenben, Heikki Kovalainenről van egy használható.


Szóval ezek az összetevők. Először is Heikki sisakját cseréljük már ki Lewis-éra, mert a sasszemű rajongók tuti egyből kiszúrják a hibát. Ugyanez igaz a kocsi rajtszámára is. Aztán rakjuk be Kimi mögé az aszfaltra, majd jöhet elébük András. Kész, küldöm is neki.
- Jó lesz, jó lesz, de nem lehetne hátul a reklámot is kicserélni? Tudod, a szponzoráció miatt...
Persze, hogy ki lehetett.


Így készült el a könyv borítója, melyen András a segítségemmel leelőzte Kimi Räikkönent - aki nem mellesleg a könyv előszavát is írta. A kötetet már csak ez utóbbi dolog okán is érdemes elolvasni, no és nem különben András egyedi stílusa, valamint a nem mindennapi élettörténete miatt is.



2011. január 31., hétfő

Alkalmazott grafika

Az elvont, művészkedős dolgok mellett jöjjön egy kis valóság. A szomorú valóság.

Mint sokfelé az országban, nálunk is nagy a belvíz. Azontúl, hogy ez tönkreteszi a mezőgazdaságot, máshol is tragikus következményei vannak: halottainkat a magas vízállás miatt nem lehet eltemetni.

Az egyik helybéli megrendelőm, aki betonelemeket gyárt, szabadalmaztatott egy ún. szarkofág elemet. Ez egy légmentesen zárható beton téglatest. Először kicsit morbidnak tűnt a dolog, aztán pár hete - sajnos - voltam egy ilyen temetésen, és ha nem is a legjobb szó rá, hogy meg lehet szokni, de még akár szép is lehet egy ilyen kegyhely.

Szóval ennek a cégnek kellett ezekről a szarkofág elemekről egy prospektust készíteni. Természetesen a szóróanyagra nem kerülhettek rá a natúr betonelemek, és mivel azok a termékfejlesztés kezdeti fázisában még nem voltak beépítve, egy demófotóból kellett kész szarkofág sírhalmot produkálnom. Íme a fázisai:

1. A gyár telephelyén készült eredeti fotó és az első sematikus modell

2. A sorba rakott szarkofágok

3. Tájba illesztve

4. És a végén, a szintén a cég által gyártott paddal együtt



Én ajánlom

Olajfestmény hatás fotóból

Ma délelőtt új technikával próbálkoztam, és ennek végeredménye lett az alábbi kép. Az olajfestmény hatású grafikához az eredeti fotót az Aff...

Mások ezt olvasták