![]() |
Rembrandt után szabadon » |
A nagy stratéga nem lacafacázik, azonnal dönt:
- Pénz kell, adó meg nadrágszíj - ez végül is mind egy dolog, de épp ebben rejlik a gondolat nagysága, no meg így mindenki érti körülötte. S aztán még egy technikai tanács pluszban:
- Mivel szociálisan érzékenyek vagyunk - ezt nem mindenki érti körülötte -, ezért először is: a magunkfajtákat ne nagyon gazdasági megszorítgassuk, mert erre aztán tényleg érzékenyek vagyunk - és ezt megint mindenki értette. – Másodszor: a dézsmákat úgy kell kivetni, hogy lehetőleg ne egyszerre fájjon mindenkinek, mint pl. az a fránya ÁFA-emelés (na jó, egyszer-kétszer az is elmegy, hadd érlelődjön a magyarban a közösségi szellem), hanem sorban a társadalom másik-másik 10%-át kell megcéloznunk, a maradék 90 meg majd örül, hogy amazok is döglődnek.
Így találták ki azt, hogy egyszer adózzanak az autósok, másszor a kutyások, harmadszor meg akinek tehene van, a kisvállalkozók, kétkezi munkások meg aztán főképp, azok fejős tehenek amúgy is, ők nehogy kimaradjanak. Ha házad van, akkor azért, ha hajléktalan vagy, azért, ha tanulsz, azért, ha nyugdíjas vagy azért, ha dolgozol... na ebből van egyre kevesebb.
Végül aztán elfogynak az ötletek. Valaki még bedobja majd, hogy a biciklisekre is ki kellene vetni az általános autópálya használati díjat, de az utolsó pillanatban rájönnek, hogy talán ez már tényleg kicsapná a biztosítékot Brüsszelben - mert rajtunk biz' azért még át lehetne verni ezt is...
És ekkor, mikor a kifacsart kormánypárti agyak neuronjai reményvesztett magányukban saját kajmán-szigeteki bankszámlájukra gondolva próbálnak erőt meríteni a fiskális csata folytatásához, mikor a legkisebb pártkatona legkisebb fiának jövőképe, mit az amerikai egyetemi évekről szőtt, a méla, tehetetlen apátiában épp foszladozni kezdene, mikor országunk hajóján a lékek betapaszthatatlan lyukká állnának össze, ekkor jövök én! Jövök, és bedobom az ötletem: adólottó!
A rendes lottót mindenki ismeri. 1957 óta játszhatjuk, 90 számból ötöt kell megjelölni, ha kettőt eltaláltunk, már nyertünk, mind az öttel pedig kaszáltunk, bár ez utóbbira elég ritkán kerül sor. Mondjuk az ötösre elég kicsi is ez esélyünk, 1:43.949.268-hoz.
Na, az adólottó sokkal jobb. Eleve 1:10 millióhoz az esély a nyerésre, hisz Magyarország teljes lakossága részt venne benne. Alanyi jogon, kötelezően. Sorsolást itt is hetente tartanánk, de a várható sikerre való tekintettel be lehetne sűríteni. A sorsolásban a társadalombiztosítási azonosítók vennének részt, amelyek közül a nyerteseket egy számítógép húzná ki, abba ugye nem lehet belenyúlni, mint egy sorsolási gömbbe.
Itt is öt nyereményosztály lenne, hasonlóan az ötös lottóhoz, és az 1-esek itt sem nyernének semmit. A kirótt nyeremények a következők lennének:
- 2-esek: 10.000 Ft,
- 3-asok: 100.000 Ft,
- 4-esek: 1.000.000 Ft adó azonnali befizetése az államkasszába.
- És a főnyeremény: teljes vagyonelkobzás!
Mivel azonban nem mindenki szereti a szerencsejátékokat, esetleg fél attól, hogy függővé válhat, ebből is ki lehetne végleg szállni, mondjuk hetente egy kettes áráért.
Közkinccsé tettem tehát az ötletem, remélem hasznára válik a társadalomnak. A sarokszámokhoz nem ragaszkodom, csak egy dolgot kérek, én és családom hadd mentesüljünk a részvétel alól.