Postaturizmus

Van egy jóbarátom, asztalos, még a gazdasági válság elején megszűnt munkaadó cége, és ő maga az utcára került. A környéken, itt az Alföldön, esélytelen, hogy újra munkahelyre találjon, ezért maszekolással próbálja meg fenntartani kis családját. Néha egy kis javítás, másnak egy új asztal vagy előszoba bútor. No, szóval ő egy pár hete merész gondolattal állt elő.

Tavaly karácsony előtt, fia osztályfőnöknőjének kérésére hulladékfából, rétegelt lemezből kis dekorációs elemeket vágott sablon alapján. Csinált egy egész kosárral. Ezeket aztán a gyerekek lefestették, majd damillal, dróttal, ragasztóval összeillesztették. Így születtek meg a télapók, rénszarvasok, fenyőfácskák. Szépen feldíszítették az osztályt, a többit meg hazavitték. Nagy sikere volt, dícsérte minden tanár, szülő.

Innen, meg a szükségből jött az ötlet, ha ennyire tetszett a suliban, miért ne lehetne gyártani ilyen kis figurákat másoknak is?! Ezeknek a kreatív dolgoknak úgyis nagy divatja van manapság. Szó szót követett, majd tett a tettet. Megszülettek az első darabok és velük együtt a probléma, hogy ez így mind szép, de kinek is fogja ő ezt eladni.
Itt jöttem én a képbe. Barátom megkért, csináljak neki egy weboldalt, és akkor nem csak a városban, de az egész országban fogják látni portékáját. Sőt - mint ahogy országló vezérünk anno mondta vala, merjünk nagyot álmodni -, mit Magyarországon, az egész EU-ban, sőt talán az USA-ban is.
És tényleg, elkészült a honlap, fölkerültek a kis képek, lehet rendelni magyarul, angolul, németül. Barátom büszke magára. Olyannyira belejött az e-kereskedelembe, hogy regisztrált az eBay-en (ez egy nemzetközi piactér, olyan, mint a Vatera, csak sokkal nagyobb), oda is fölrakott pár készletet. Nem aprózta el.

S közben barangolt. Nézegette, mások mit, mennyiért adnak, hogyan állja meg ő a helyét a nagyvilágban. Az ő árujának van egy alapára, amit kicsit megnyomott, hisz ezek a nyugatiak ugye jobban élnek, hamarabb ki tudják adni azt a pár dollárt. Aztán ott van a szállítási költség a kb. alig 1 kg-os csomagra, ami a postán keresztül 12.000 forint körül van Amerikába, de a világ bármely helyére is elmegy alig kicsit többért. És még mindezekkel együtt is jól állt.

Ám ekkor egy érdekes dolgot figyelt meg. Amerikai "konkurensei", az ottani asztalosok, ha a saját terméküket Magyarországra küldenék, megtehetnék kb. 5000 forintnyi dollárért! - Mi van??? - horkant föl, és egyből engem hívott. Gyors böngészgetés, és tényleg, az ottani egyik nagy szolgáltató ennyiért hozza ide a cuccot. Ok, nézzünk körbe Európában! Anglia - hasonló a helyzet. Németország - szintén. Ez nem igaz. Mi van Romániában? Mi a fene a román posta honlapjának a címe. Megvan végre: posta-romana.ro. Persze minden bötű románul. Nem baj, most az egyszer jó lesz a Google-fordító, de az se kell, egyértelmű a dolog.

Először "Tarife servicii", majd "Mărfuri". Ezt nem értettük, de mellette ott egy doboz, tuti csomagküldést jelent. Ez kell nekünk. "Internaţionale", aztán meg "Neprioritare", azaz nem prioritásos=normál. Célnál vagyunk, ott egy kalkulátor. Kis keresgélés és megtaláltuk az USÁ-t: Statele Unite Ale Americii. Yes! Vagy inkább - da? Legyen 2 kg, abba beleférünk. "Calculeaza" és "Pret total", az annyi, mint 59 RON. 1 RON kb. 60 Ft. - Hát ez nem igaz, az egész csak 3.600 Ft??? Ami nálunk 12 ezer!!!

Méla apátia...

Nem írom le az elhangzottakat. Inkább csak két példát és utána dőljön mindenki a saját kardjába. 1 kg-os csomag Magyarországról Romániába 7.590 Ft (forrás: posta.hu). Ugyanez vissza: 2.370 Ft! És a másik: Románián belül egy 1 kg-os csomag küldéséért mennyit kér a román posta? Na mennyit? Kb. 150 forintot...

Rendben! Új, vészterhes idők, új, kemény hozzáállást kívánnak. Elindítottuk a saját Nagy Magyarország projektünket. Speciel nem Erdély visszacsatolásán kezdtünk el ügyködni - hisz akkor ott is magasak lennének a postai díjszabások -, hanem először is csökkentettük barátom nemzetközi árait. Így még versenyképesebb lett, több vevőt remélhet. Másodszor meg, ha ezután beesik egy külföldi rendelés, irány a határ, cél az első posta odaát.

Így találtuk ki - a benzinturizmus után szabadon - a postaturizmust.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy esküvő pillanatai egy képben

Olajfestmény hatás fotóból

Erdő - absztrakt triptichon