2011. július 30., szombat

Postaturizmus

Van egy jóbarátom, asztalos, még a gazdasági válság elején megszűnt munkaadó cége, és ő maga az utcára került. A környéken, itt az Alföldön, esélytelen, hogy újra munkahelyre találjon, ezért maszekolással próbálja meg fenntartani kis családját. Néha egy kis javítás, másnak egy új asztal vagy előszoba bútor. No, szóval ő egy pár hete merész gondolattal állt elő.

Tavaly karácsony előtt, fia osztályfőnöknőjének kérésére hulladékfából, rétegelt lemezből kis dekorációs elemeket vágott sablon alapján. Csinált egy egész kosárral. Ezeket aztán a gyerekek lefestették, majd damillal, dróttal, ragasztóval összeillesztették. Így születtek meg a télapók, rénszarvasok, fenyőfácskák. Szépen feldíszítették az osztályt, a többit meg hazavitték. Nagy sikere volt, dícsérte minden tanár, szülő.

Innen, meg a szükségből jött az ötlet, ha ennyire tetszett a suliban, miért ne lehetne gyártani ilyen kis figurákat másoknak is?! Ezeknek a kreatív dolgoknak úgyis nagy divatja van manapság. Szó szót követett, majd tett a tettet. Megszülettek az első darabok és velük együtt a probléma, hogy ez így mind szép, de kinek is fogja ő ezt eladni.
Itt jöttem én a képbe. Barátom megkért, csináljak neki egy weboldalt, és akkor nem csak a városban, de az egész országban fogják látni portékáját. Sőt - mint ahogy országló vezérünk anno mondta vala, merjünk nagyot álmodni -, mit Magyarországon, az egész EU-ban, sőt talán az USA-ban is.
És tényleg, elkészült a honlap, fölkerültek a kis képek, lehet rendelni magyarul, angolul, németül. Barátom büszke magára. Olyannyira belejött az e-kereskedelembe, hogy regisztrált az eBay-en (ez egy nemzetközi piactér, olyan, mint a Vatera, csak sokkal nagyobb), oda is fölrakott pár készletet. Nem aprózta el.

S közben barangolt. Nézegette, mások mit, mennyiért adnak, hogyan állja meg ő a helyét a nagyvilágban. Az ő árujának van egy alapára, amit kicsit megnyomott, hisz ezek a nyugatiak ugye jobban élnek, hamarabb ki tudják adni azt a pár dollárt. Aztán ott van a szállítási költség a kb. alig 1 kg-os csomagra, ami a postán keresztül 12.000 forint körül van Amerikába, de a világ bármely helyére is elmegy alig kicsit többért. És még mindezekkel együtt is jól állt.

Ám ekkor egy érdekes dolgot figyelt meg. Amerikai "konkurensei", az ottani asztalosok, ha a saját terméküket Magyarországra küldenék, megtehetnék kb. 5000 forintnyi dollárért! - Mi van??? - horkant föl, és egyből engem hívott. Gyors böngészgetés, és tényleg, az ottani egyik nagy szolgáltató ennyiért hozza ide a cuccot. Ok, nézzünk körbe Európában! Anglia - hasonló a helyzet. Németország - szintén. Ez nem igaz. Mi van Romániában? Mi a fene a román posta honlapjának a címe. Megvan végre: posta-romana.ro. Persze minden bötű románul. Nem baj, most az egyszer jó lesz a Google-fordító, de az se kell, egyértelmű a dolog.

Először "Tarife servicii", majd "Mărfuri". Ezt nem értettük, de mellette ott egy doboz, tuti csomagküldést jelent. Ez kell nekünk. "Internaţionale", aztán meg "Neprioritare", azaz nem prioritásos=normál. Célnál vagyunk, ott egy kalkulátor. Kis keresgélés és megtaláltuk az USÁ-t: Statele Unite Ale Americii. Yes! Vagy inkább - da? Legyen 2 kg, abba beleférünk. "Calculeaza" és "Pret total", az annyi, mint 59 RON. 1 RON kb. 60 Ft. - Hát ez nem igaz, az egész csak 3.600 Ft??? Ami nálunk 12 ezer!!!

Méla apátia...

Nem írom le az elhangzottakat. Inkább csak két példát és utána dőljön mindenki a saját kardjába. 1 kg-os csomag Magyarországról Romániába 7.590 Ft (forrás: posta.hu). Ugyanez vissza: 2.370 Ft! És a másik: Románián belül egy 1 kg-os csomag küldéséért mennyit kér a román posta? Na mennyit? Kb. 150 forintot...

Rendben! Új, vészterhes idők, új, kemény hozzáállást kívánnak. Elindítottuk a saját Nagy Magyarország projektünket. Speciel nem Erdély visszacsatolásán kezdtünk el ügyködni - hisz akkor ott is magasak lennének a postai díjszabások -, hanem először is csökkentettük barátom nemzetközi árait. Így még versenyképesebb lett, több vevőt remélhet. Másodszor meg, ha ezután beesik egy külföldi rendelés, irány a határ, cél az első posta odaát.

Így találtuk ki - a benzinturizmus után szabadon - a postaturizmust.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Én ajánlom

Olajfestmény hatás fotóból

Ma délelőtt új technikával próbálkoztam, és ennek végeredménye lett az alábbi kép. Az olajfestmény hatású grafikához az eredeti fotót az Aff...

Mások ezt olvasták