Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2011

Meghasonlás

Látod, ember? Küzdöttél hiába,
Bíztál Isten adott szavába'.
Az élet már csak ilyen, most már te is tudod
Kis harcok, nagy pénzek,
Nagy csaták, csorgó vérek.
A gazt egyszer hasba minek rugod?!
Hazugul hörög, hogy hagyd,
Elfordulsz, s ujja már húzza a ravaszt.
Tépd ki tövestől, égesd el írmagját,
Pusztítsd el mindenét,
Mert az idő halad, eltelik néhány év,
S helyébe' találod örjöngő fiát.
Csak így élhetsz ezen a földön.
Tégy félre mindent, mit hazádban erkölcsnek hívtak,
Állj te is azok közé, kik csalnak!
Ölj te is bátran, ezt itt nem büntetik,
Csak élvezik.
Igen, tudom, te nem ilyen vagy,
Én kérlek, hidd el,
Nekem is jobban tetszik az Ember,
Az ember, aki él,
S nem gyilkol,
Ki gondolkodik, s tiszta álmait váltja valóra,
Nem húz elméket karóba.
Aki védi a gyengét, pajzsot tart fölé,
Támad gonoszt,
És igazat oszt.
Te ilyen vagy, erős és bátor,
De belőled kellene százszor
Ennyi, vagy ezerszer, s még,
Az mind nem elég.
Űznétek a vad hunyászt,
Kit előbb láttál többet is,
Azokat, kik…

Mozaikkép búcsúajándékba

Kép
Jó két hete írtam már a mozaikképekről, most csak egy rövid bejegyzést teszek.

Egyik kedves ismerősöm ajándékozási gondban volt. Imádott főnökük továbbállt a cégtől, s munkatársaival szerették volna meglepni valami frappáns búcsúajándékkal.

A netet böngészgette, s közben az én weboldalam is, ahol megakadt a szeme a mozaikképeken. És jött az ötlet: mivel főnökük egy vidám ember - nevében is :-) - mi lenne, ha a céges fotókból összeállítanánk egy mozaikképet, amely egy smiley-t ad ki. Így is lett:


Egy nagyobb felbontású verzió itt megtekinthető, illetve korábbi blogbejegyzésem is arról, hogyan készül egy mozaikkép.

Egy újabb búcsúajándék történetét, s magát a képet itt találhatja meg.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


A hivatalnokné verse

Lágyan csordogál az esti szél
Messzire már a márvány tél,
Napos partokon sebesen utazunk,
Eszünk, iszunk, dalolva vigadunk.
Gondom nincs, élek vidáman,
Úrnő vagyok én e világban.
Hatalmam nagy, mindenki tőlem retteg,
Férjem a Hivatalnok Herceg!
Megkapok mindent, kaviárt habzsolok,
Át életeken könnyen gázolok,
Kezem vérben fürdik
Velőt nyelek,
Minden kínt, mi mást nevel
Én élvezek.
Én mondom a törvényt, az egy igazt,
Előnyben a gazdag, s az ki gaz!
Micsoda boldogság e földi kéj,
Hol vágyam csak tetőzi a buja éj!

Lágyan csordogál az esti szél...
Bolond az, ki nem így él!


Bál vörösben

Kép
Ma is készítettem egy képet, elloptam egy kis időt a munkámtól... Csak Béla meg ne tudja, tartozom neki egy prospektus tervezettel. No mindegy, majd a hétvégén megcsinálom.

Szóval, a szomszéd leányzó bálba ment. Öltözködés, az utolsó igazítás közben sebtében készült róla egy fotó, ez itt jobbra. Nem a legjobb, sőt... de hát ez van. A bálon biztos készültek jobbak is, csak azok épp nincsenek kéznél.

Aztán képnézegetés közben előkerült egy ezer éves CD, amire még a dia képeimet szkennelték, ha jól emlékszem, Szentendrén. Anno elég messzire kellett utazni azért, hogy fotóinkat digitalizáljuk. Ma már ez csak emlék...
Ezen a CD-n javarészt egy tanulmányi kiránduláson készült fényképek vannak. A nagy alföldi pusztaságba ment ki a kis csapat, hogy darvakat figyeljen meg egy szikes tónál. Az alábbi kép a rejteküket adó nádast ábrázolja.


Nem is tudom, honnan jött az ötlet, de jött, és a nádas átfordult pirosba, épp úgy, ahogy a szomszéd lány kiegészítői is. A bőre szürreálisan porcelános lett…

Peregnek a napok

Peregnek a napok. Egyik a másik után. Hétfőn már várom a pénteket, mint a fáradt úszó a fordulónál a túlpartot, aki tudja, hogy még menni kell, nincs meg a napi adag. Hát nekem sincs meg. S az én égi edzőm azt se mondta, mennyit ússzak. Csak nyomom, egyiket a másik után. Dög unalmas tud lenni. Néha a víz változik ugyan, hol hidegebb, hol langyosabb talán, ám a gőztől szinte sose látok. Két oldalt bólyasor, forduló rendre, egy kis pihenés a medence végén, aztán gyerünk, vissza. Olykor-olykor egy ismeretlen úszósapka siklik szemben, majd el, s a pára fojtogat tovább.

De végülis szeretek úszni, és pálya is jutott... manapság ez is valami. Szeretem a vizet is, de jobb volna egy tó, vagy egy tenger partján belé lógatni a lábam, és csak annyit úszni, amennyit én akarok.

És van kikért úsznom, akikért egyáltalán úszom. Ők az életem. Szeretet és felelősség, hogy egyszer ők is útra keljenek. És van egy társam, akivel ezt megoszthatom. Ő a szerelmem.

S közben úszom, úszom számolatlan a hosszakat…

Vad, neszező szerelem

Ha a fákat szél cibálja, s leveleik vad táncot rezegnek, az erdő együtt azt susogja: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

Ha a felhőket vihar tereli, s a vízcseppek esőnek erednek, lent a földön azt kopogják ők is: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

Ha a vihart villám zabolázza, s az ég oszlopai belérecsegnek , azt mennydörgik mindenütt: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

És ha két karomban tudlak, s a fényét érzem szemednek, azt harsogja minden nesz köröttem: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

Tükörképmutató

Törd össze a tükröt! - s nem marad más csak a képmutatás.

Egy hajnali álom után...

Álmomban, kínomban
két lány közt hányódtam.
Bármerre fordultam,
egyre csak kínlódtam.

Jobb felöl egyikük,
bal felöl másikuk,
osztoztam őrajtuk,
átkot szórt két szemük.

Hiába kínlódtam,
hiába hányódtam,
ezen az éjjelen
magamban maradtam.


Dimenziók

Kép
Ez itt egy pont, csak hogy lásd, hogyan néz ki. Ha kellően kicsi, mint valójában, akkor nincs kiterjedése, tehát nem is létezik. Vannak emberek, akik ilyenek. Aprócska pontok, bármily nagy bunkók is. Számomra nem léteznek.

Ez meg itt egy szakasz, egy egyenes része: jobbra-balra. 1 dimenzió. Sokmindenkinek ez is elég. Ez a két irány. Nem is érdekli őket más. Ki erre, ki arra, aztán középen találkoznak, olykor. Fontosabbak egymásnak, mint bárki más a térben. De meg kell értenünk őket, 1 dimenzióban élnek, egyszerűen nem látnak túl azon.


Ez itt a síknak egy metszete - szemléltetésképp -, a 2 dimenziónak. Ez már elég majd' mindenkinek, az átlag nem is nagyon szeret kinőni belőle. Fölösleges is lenne. Simán ellavírozhatsz itt egy életen keresztül. És egy gonddal kevesebb. Ugye te érted, miről beszélek? Akkor gyere tovább velem.


Ez itt egy téglatest, a 3 dimenziós tér szelete. Boldog, aki ezt a világot ki tudja tölteni. Tele van szabadsággal. Néha azonban át kell kelned sivár síkoko…

Ezer lelkem

Ezer lelkem ezer vad ló
Ezer pusztán át vágtató

Ezer lelkem ezer szerelem
Ezer gyönyör mosolya kell nekem

Ezer lelkem ezer vihar
Ezer villáma fákat csavar

Ezer lelkem ezeregy vágy
Ezer forró ölelő ágy

Ezer a lelkem, egy életem
Ezer fájdalom, egy a halálom
Ezer pillanat, ezer év
Kit keresek, nem jön még.


Hogyan készül egy mozaikkép ajándékba?

Kép
Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előléptetésünk... Hát, az már nem olyan egyszerű. Volt már parfüm (persze nem is tetszett neki az illata), nyakkendő, pénztárca, vicces bigyó, szimplán csak egy csokor virág, de most már valami személyes kellene.

Ideális választás lehet a legközelebbi alkalomra egy mozaikkép. Egyedi és személyes. A kép alanya viszontlátja magát egy alkotás fő motívumaként, ugyanakkor elbogarászhat a háttérben is, a kis képek között.

Egy mozaikkép több módon készíthető. Vannak letölthető programok, amelyik elvégzik helyettünk a munkát. Bekérik a főképet, aztán a több száz, esetleg ezer háttérképet, hogy jól tudják összeállítani a nagy fotó színei szerint a mozaikot. Esetleg dolgozhatnak előre összeállított galériákból is, mely galériák különböző témák szerint vannak csoportosítva - pl. virágok, állatok, épületek, stb. Ez utóbbi esetben a háttér természetesen nem lesz személ…

Egy boldog nap végére

Mint az utolsó vadász a Földön,
Kinek nincs ereje, hogy újratöltsön,
Aki azt hiszi, nincs már több vad,
S szeme egyen mégis megakad...

Mint egy végtelen vízfolyás,
Mely nem reméli, hogy tengert lát,
Aki előtt már nincs semmi cél,
S ekkor egy óceánba ér...

Mint egy szúrós szemű szellő,
Ha a sivár pusztaságon felnő,
S nem talált még magának gátat,
De most egy erdőt megcibálhat...

Vagy mint egy lüktető érzés,
Melynek eddig nem jutott rés,
Hogy elöntse a testet,
Ám most egy embert megremegtet...

Oly boldog voltam én ezen a napon.


Hogyan segítettem leelőzni Kimi Räikkönent?

Kép
Már gyerekkoromtól kezdve szeretek minden sportot, párat közülük magam is űztem, a többit meg néztem a tévén. Mind közül kedvencem volt a tenisz a pályán és a képernyő előtt is. Emlékszem még a nagy csatákra Ivan Lendl és John McEnroe között, s ugyanígy a nőknél Chris Evertre és Martina Navratilovára. Régi szép idők...

És emlékeztem egy riporterre, Andrew Franklre, de hogy magyarul mondjuk - hisz ő az, csak épp 56-ban Angliába emigrált -, Frankl Andrásra. Jónéhány mérkőzésen keresztül tudhattunk meg tőle érdekes öltözői híreket Wimbledonból, vagy épp fontos információkat közvetlen a paddockból, ha másik szerelmét, a Forma 1-et közvetítette. Mindig élvezettel hallgattam. (Az igazat megvallva, akkoriban úgy éreztem, kicsit elnyomják őt, nagyobb teret kellett volna neki adni. Szerintem a "hivatalos" magyar sportközvetítők irígyek voltak rá, de lehet, hogy ez csak nekem jött le így.)

Teltek az évek, a nagy tenisz nemzedék visszavonult, és én Frankl Andrásról sem hallottam tovább…