Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011

Alkalmazott grafika

Kép
Az elvont, művészkedős dolgok mellett jöjjön egy kis valóság. A szomorú valóság.

Mint sokfelé az országban, nálunk is nagy a belvíz. Azontúl, hogy ez tönkreteszi a mezőgazdaságot, máshol is tragikus következményei vannak: halottainkat a magas vízállás miatt nem lehet eltemetni.

Az egyik helybéli megrendelőm, aki betonelemeket gyárt, szabadalmaztatott egy ún. szarkofág elemet. Ez egy légmentesen zárható beton téglatest. Először kicsit morbidnak tűnt a dolog, aztán pár hete - sajnos - voltam egy ilyen temetésen, és ha nem is a legjobb szó rá, hogy meg lehet szokni, de még akár szép is lehet egy ilyen kegyhely.

Szóval ennek a cégnek kellett ezekről a szarkofág elemekről egy prospektust készíteni. Természetesen a szóróanyagra nem kerülhettek rá a natúr betonelemek, és mivel azok a termékfejlesztés kezdeti fázisában még nem voltak beépítve, egy demófotóból kellett kész szarkofág sírhalmot produkálnom. Íme a fázisai:

1. A gyár telephelyén készült eredeti fotó és az első sematikus modell
2.…

Örök hű kutyámról, Ördiről

Kép
Ezt a fotót még '98-ban készítettem Ördiről az egyik aranyági sétánk során. Ha jól emlékszem, még a felhős háttér is onnan való. Ma már, szegény Ördi tényleg az égi vadászmezőkön hajkurássza a nyulakat, itt a képen csak én varázsoltam a felhők közé.

És egy vers, még korábbról...






Ördi

Az ördög nem alszik -
mondják sokan.
Már hogyne aludna?!
Hallom hortyog most is.
Füle botját sem mozdítja,
csak ha megcsiklandja a lég, rándít rajta.
S lába moccan, ha nyúl téved elébe,
álma mezejére,
nem hagyja, kergeti,
s vidáman tér vissza hozzám,
Ördög, az én kutyám.
De csitt! Ő alszik még,
Hát te is gazdi, csöndben légy!


A Kati

Á. Vilmos sikeres üzleti tárgyalást tudhatott maga mögött. A nap, amely vidékre szólította gyorsan, de fárasztóan telt el számára. Az idő mostmár nem szorította, így hazaindulás előtt beült a kisváros kávéházának teraszára, az egyik napernyős asztalhoz. Tonikot rendelt magának. A pincérnő sietve tette le elé a gyöngyöző poharat. A tányérkán ott volt a blokk is. Á. Vilmos fizetett. A pincérnő megfordult, és csípőjét végighimbálva az asztalok között, visszament a pult mögé. Vendég alig akadt, így nyugodtan folytathatta barátnőjével a csevegést.
Á. egy darabig még figyelte őket, aztán kinyitotta táskáját, és elővett egy otthonról hozott napilapot, olvasni kezdett. Épp a gazdasági rovatot böngészte, mikor valaki hátulról egy nagyot a vállára csapott: – Hát te vagy az, Vili! – Á. felkapta a fejét, régi osztálytársa köszönt rá.
– Szervusz Pista! De rám ijesztettél. Te ... te, hogy kerülsz ide? – tizenkét éve, az iskola elvégzése óta nem látták egymást. K. Pista, a lányok kedvenc…