Írtam már többször a mozaikképekről (azaz olyan képekről, melyeknél a főkép apró fotók hadából áll össze). Ezúttal egy újabb példán keresztül szeretném bemutatni, hogy én hogyan készítem egyedileg a fotómozaikokat, mozaikkészítő szoftvert max. csak segédeszközként használva.
Legutóbbi megrendelésemnél egy hattagú csapat fotójából kellett mozaikképet szerkesztenem. A fotó kicsit sötétre sikeredett, de ez volt a kisebbik gond. Leginkább a háttér volt zavaró, lévén, egy benzinkúton készült a kép. Tehát első lépés a háttércsere:
300 db képet kaptam, ami elsőre talán elégnek tűnik ahhoz, hogy a feladattal megbirkózzon egy mozaikkészítő program. Alább az eredmény. Igaz nem próbálkoztam túl sokat, valamint lehet még valamelyest javítani fotóretusáló programokkal a látványon, de az már ennyiből is kitűnik, hogy ez így közel sem lesz tökéletes. 300 kép is kevés ahhoz, hogy a szoftver a fő kép adott színeihez megfelelő színű, tónusú fotókat párosítson.
Maradt hát az egyedi képépítés, külön kezelve a hátteret és külön az alakokat, és azon belül is külön a nadrágokat, pólókat, arcokat.
Így is történt. Némi kis utómunka még az összeillesztett képen, pár perc várakozás a megrendelő jóváhagyására, és már mehetett is nyomtatásra az anyag, ezúttal nem fotó-, hanem művészpapírra. Speciel nekem az e papír által visszaadott színek jobban tetszenek a fotópapíros változatnál, de megvan még az a további előnye is, hogy bekeretezve és felrakva a falra nem kell tekergetni a fejünket, ha képpel szemben ablak vagy más fényforrás van, a nyomat nem fog tükröződni.
Természetesen egy mozaikkép igazán csak nagy méretű nyomtatásban fog jól mutatni (ez pl. 70×50 cm-es méretben készült), egy számítógép képernyője kicsi ahhoz, hogy visszaadja a kétszintű látványt: közelről az apró részleteket, távolról a főképet. Ennek a képnek egy eggyel nagyobb verziója megtekinthető weboldalamon, ahol a mozaikkép rendeléseket is fogadom, illetve további, nagyítható minták is találhatók.
2012. március 16., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Hogyan készült az absztrakt önarcképem?
Nem rég készültem el önarcképemmel, ezzel az absztrakt önábrázolással, melynek alapja egy tavaly előtti fotó volt. A fénykép a Kéktóban , a ...


-
– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében? – Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó? – Jaj, ne hülyéskedj...
-
Kedves barátaink, Márti és Tóni, összeházasodtak. A történetet kezdhetném az elején, ott, hogy a meghívókat az én párom tervezte és kész...
-
Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előlép...
