2020. augusztus 13., csütörtök

A Nézőpont

 


Verselemzés: 😉
"...Konfliktusos helyzetekben kölcsönösen hajlamossá válnak férgeknek vagy patkánynak, szemeteknek vagy ördögien gonoszoknak nevezni az ellencsoport tagjait. Erre hivatkozva pedig kiiktatják a morál fékjeit, és igazolhatónak vélnek az ellencsoport ellen indított olyan akciókat, amelyek nemcsak nekik, hanem végső soron az egész társadalomnak is kárt okoznak. "

2020. augusztus 2., vasárnap

Enyém, tied, miénk



– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne légy már ilyen irigy megint, Tibike, add csak oda szépen!
– Hagyd csak, Emese, látod, már játszik is vele a fiad. Katinka majd talál magának valamit a kosarában.
– Ne haragudj, Éva, olyan akaratosak vagyunk, pedig kinőhetné már, de egyszerűen nem tudom kinevelni belőle… Egyébként ti mikor jöttetek le a strandra, meddig maradtok? Mi csak leugrottunk, mert Tibike nyafogott, hogy vízbe szeretne menni, holnap már megyünk is vissza a Balatonra.
– Most jöttünk az előbb. Ádám jött le úszni, szenior edzése van ilyenkor szombat délelőtt. Rá várunk, ha végzett, pancsolunk még közösen egy kicsit, aztán megyünk haza ebédelni...

o o o o o

– Ne haragudjon, hölgyem, megkérhetném, hogy felszabadítsunk itt két sávot az edzéshez. Hármat bérelünk, de most elég lenne kettő. Amelyik önöknek megfelel, abba kellene, hogy ketten ússzanak egymás mellett. Ugye nem gond?
– Hogyhogy menjek át a másik sávba?! Ott már úsznak!
– Igen, de még csak egy valaki, ketten elférnek egymás mellett, mi meg így is négyen leszünk egy pályán.
– Szépen vagyunk, kifizettem a belépőt, ez a sáv az enyém!
– Tényleg ne tessék haragudni, de az egyesületnek ilyenkor bérelt sávjai vannak, ki van rakva az információra is a pályabeosztás.
– No hiszen! Úszkálnak itt ingyen, mi meg… Azt hiszik, az egész strand a maguké!

o o o o o

– Nem semmi az a nő, Ádám, te hallottad? Azt mondta, direkt azért csináljuk csak ezt a fröcskölést, hogy őket idegesítsük.
– Hagyd már, ez csak egy sima gyorsúszás volt, még nem is pillangóztunk. Akkor mit szólnak majd? Mellesleg a strandon úszás közben megúszni, hogy nem legyünk vizesek, az azért művészet.
– De nem úgy, ahogy ők csinálják: sétálnak csak egymás mellett és pletykálnak. Ezért kár volt hőbörögniük a pálya miatt.
– Hát ja, de ez megy minden alkalommal: elvesszük az ő 'privát' pályájukat. Pedig hát most is tudtunk volna osztozni szépen is.
– Úgy néz ki, ezekkel nem lehet. De figyelj csak, néztem a tegnapi posztodat, miért kell abbahagynotok a néptáncot?
– Nem a néptáncot kell abbahagynunk, csak az egyesületnek a székházat el. A várostól béreltük az épületet, a város meg valakitől. Aztán egyszer csak nagy hirtelen elárverezték a fejünk fölül, pici pézér’, ahogy az lenni szokott pici hazánkban. No, mindegy, a lényeg, hogy az új tulaj öt napot adott rá, hogy elhagyjuk a kócerájt. Nem érdekli a kultúra, meg a néphagyomány, úgy kell táncolnunk, ahogy ő fütyül, az épület az övé.
– De hát ez nem így működik, a bérlőt nem lehet csak így kidobni.
– Nem lehetne, de ez van. Hiába van szerződésünk még egy évig, és minimum erkölcsileg igazunk, ahogy mondják: a jogban is az erősebb kutya… Van a francnak kedve pereskedni, zavaros az egész. Inkább lelépünk, legyen boldog a tulajdonával. Csak ugye nem egyszerű száz embernek találni egy megfelelő helyet a városban. Tiszta szerencse, hogy a vírus miatt nem nagyon kell fellépnünk, hisz egyelőre gyakorolnia sem lesz hol a csoportjainknak.
– Miért nem mentek valamelyik olvasókörbe? Azokban úgyis csak lézengenek a nyugdíjasok.
– Néztük már ezeket, de az épületek többsége ezért, vagy azért nem felelt meg. Ami meg jó lenne, á… Magad látod, az emberek még egy úszósávot sem adnak át szívesen, miért osztoznának egy egész épületen?

o o o o o

– Apu, itt vagyok! Gyere, nézd, tudok siklani!
– De ügyes vagy, meg is dicsérlek majd az oktató néninek. Jót játszottál anyuval, míg apu úszott?
– Igen, jót, meg volt ott egy kisfiú is, de nagyon irigy volt, nem adta ide a zöld labdáját. De én odaadtam neki az úszógumim, hadd játsszon vele. Jól csináltam, apu?
– Te nagyon jól, aranyom, azt a kisfiút meg majd jól megdorgálj az anyukája.
– Ja, az Emese. Hol élsz te, Ádám?!

2020. február 20., csütörtök

Akit a mozdony füstje megcsapott

Nagyon kedves megkeresésnek tettem eleget nemrégiben. Barátom élete pályáján kerek évfordulóhoz érkezett, és ennek alkalmából felesége titokban 😉 megkeresett, hogy a nagy nap egyik meglepetéseként készítsem el a születésnapi torta grafikáját.
Az ötlet az volt, hogy egy gyerekkori fotóba valahogy varázsoljak bele - az azóta megvalósult álom megtestesítőjeként - egy Traxx típusú mozdonyt.

Alapnak szkennelésre megkaptam a Lusztig bácsinál készült fotót,


a háttérbe pedig kerestem egy 424-es gőzőst, melynek füstje még gyerekként csaphatta meg barátom. De hát ugye kit nem? 😃


És természetesen nem maradhatott el a főszereplő sem, a mai kedvenc, a Traxx mozdony vezette szerelvény sem:

Forrás: Wikipedia.org

Megvoltak a kellékek, jöhetett a grafikai munka pár lépésben:
  1. Háttér eltüntetése
  2. A 424-es elhelyezése az alak mögé, fekete-fehér színben
  3. A Traxx elhelyezése a lábak között, megtoldva egy-két kocsival
  4. Némi kis színezés

A többi már a tortalap nyomtató cég és a cukrászok feladata volt, így mikor elérkezett a nagy nap, a családra a megálmodott grafika köszönt vissza a tortán.


Te is szeretnél egy hasonló montázst a szülinapi tortádra? Keress bátran, szívesen segítek! 😉

2020. február 1., szombat

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába

Az egyik kedves megrendelő a magyar vizslájáról rendelt tőlem egy mozaikképet. Hálás feladat, mert számomra is magyar vizsla "A" kutya. Nekem is volt anno egy, ezen a linken megnézheted a róla készült grafikám.
Megrendelőm kérése az volt, hogy a képet két méretben készítsem el, egyszer 100x70-es vászonképként, egyszer pedig 70x50-esként.


Első feladat az alapfotó előkészítése volt. Itt-ott ki kellett egészíteni, kitörölni a hátteret, kiretusálni egy játékot. Valamint fontos kérés volt, hogy a kép fekvő tájolású legyen.


Ezután a a háttérbe kerülő fényképekkel foglalkoztam. Egyforma méretarányúra vágtam a több mint 400 fotót. Ha valamelyik el lett volna fordítva, azt a helyes pozícióba állítottam.
Alapvetően a két kép egyformának tűnik, és azt gondolnánk, hogy a nagyobbat csak le kellett kicsinyíteni a nyomtatáshoz. Ha így tettem volna, akkor a 70x50-es mozaikon túl kicsik lettek volna a háttérelemek, ezért hogy ideálisak legyenek, ehhez a mérethez is újrageneráltam a hátteret.

Íme a végeredmény digitálisan, a személyes (nem kutyás 😉) fotók elhomályosításával:


Ha Ön is szeretne egy saját mozaikot tetszőleges témában, keressen nyugodtan!
    Hajdú Ervin Ottó
    digitális grafikus
    +36 70 978 60 48

Hogyan készült az absztrakt önarcképem?

Nem rég készültem el önarcképemmel, ezzel az absztrakt önábrázolással, melynek alapja egy tavaly előtti fotó volt. A fénykép a Kéktóban , a ...