2011. február 3., csütörtök

Hogyan segítettem leelőzni Kimi Räikkönent?

Már gyerekkoromtól kezdve szeretek minden sportot, párat közülük magam is űztem, a többit meg néztem a tévén. Mind közül kedvencem volt a tenisz a pályán és a képernyő előtt is. Emlékszem még a nagy csatákra Ivan Lendl és John McEnroe között, s ugyanígy a nőknél Chris Evertre és Martina Navratilovára. Régi szép idők...

És emlékeztem egy riporterre, Andrew Franklre, de hogy magyarul mondjuk - hisz ő az, csak épp 56-ban Angliába emigrált -, Frankl Andrásra. Jónéhány mérkőzésen keresztül tudhattunk meg tőle érdekes öltözői híreket Wimbledonból, vagy épp fontos információkat közvetlen a paddockból, ha másik szerelmét, a Forma 1-et közvetítette. Mindig élvezettel hallgattam. (Az igazat megvallva, akkoriban úgy éreztem, kicsit elnyomják őt, nagyobb teret kellett volna neki adni. Szerintem a "hivatalos" magyar sportközvetítők irígyek voltak rá, de lehet, hogy ez csak nekem jött le így.)

Teltek az évek, a nagy tenisz nemzedék visszavonult, és én Frankl Andrásról sem hallottam tovább. Eltűnt. Legalábbis nekem.

Aztán jött egy telefon a semmiből:
- Helló, Zsolty vagyok. Te foglalkozol könyvek szerkesztésével? - vágott rögtön a dolgok közepébe.
- Igen, de miről lenne szó? - kérdeztem vissza, s közben fogalmam sem volt ki ez a figura.
- Üzemeltetek egy Forma 1-ről szóló weboldalt, és a Frankl Andrásnak kellene kiadni egy könyvet.

Mi van?! - mondom magamban, mert letaglózott a meglepetések sorozata. Először is, poros kis városunkban van valaki, aki egy országos F1-es oldalt visz? Azt hittem rálátok a helyi webes piacra, ám ezek szerint messze nem. Mi lehet még itt?! De várjunk csak! Frankl Andrásnak kell könyvet kiadni? Gyerekkorom kedvenc riporterének? Mi ez, kandi kamera?

A kedélyek lassan lecsitultak, mindenre fény derült. Sehol egy kamera, minden igaz. Pár nap, és együtt dolgozhattam Andrással! Ő San Franciscóban, mi Vásárhelyen. Neten keresztül kommunikáltunk, András írta a fejezeteket, Zsolty rendezte a szöveget és a képeket, én tördeltem, szerkesztettem a borító és a belső oldalak grafikáját, a kész anyagot pedig adtam le a nyomdának. Pár hónap alatt elkészültünk a könyvvel, majd az ünnepélyes átadón találkozhattam is Andrással. Ez 2003-ban volt.

A munka után útjaink elváltak, emailben köszöntöttük csupán egymást az ünnepek alkalmával. Öt év múlva, 2008. májusában jött Zsolty a hírrel:
- András folytatja a könyvét, újból összeáll a csapat!

Újabb könyv, újabb internetes háromszög. Ezúttal azonban András kétszer is ellátogatott Vásárhelyre. Másodjára nálunk is ebédelt, rá két napra meg a monacói herceggel!!! Közvetlenségével, jó értelemben vett egyszerűségével feleségemet is levette a lábáról. Mindig örömmel emlékezünk arra délutánra.

No, de nem fényezem tovább Andrást, aki ismeri, tudja miről beszélek. Ezt a blogbejegyzést második könyvének - a "Száguldás a Forma 1-ben és azon túl" címűnek - borítója végett indítottam el.

Sokat tipródtunk, mi is legyen rajta, vegyük alapul az elsőt, vagy legyen valami teljesen más? Végül ez utóbbi mellett döntöttünk.
András több képet küldött át San Franciscóból, mi meg itt Zsoltyval rakosgattuk. Az egyiken épp egy 500 lóerős Lamborghini Gallardót vezetett. Kérdem, nem lehetne ezt berakni az F1-es autók közé, mintha ott vezetne közöttük? A feldobott ötletre jött a kérés:
- Meg tudnád, Ervin azt oldani, hogy Monacóban vezessek, megelőzve Kimit, hátul meg Lewis kullogjon?
Ja, hát persze - motyogom magamban, de nincs olyan képünk, amin Hamilton épp Räikkönen mögött van egy kanyarban, és előttük annyi hely, hogy András is odaférjen! Elindult a kutató munka, s mint kiderült, a következőkből kellett dolgoznunk:
1. András fotója ugye adott,
2. hál' Istennek van egy Kimis képünk is alapnak,
3. Lewis-ról viszont egy sincs a megfelelő szögből, csapattársáról ellenben, Heikki Kovalainenről van egy használható.


Szóval ezek az összetevők. Először is Heikki sisakját cseréljük már ki Lewis-éra, mert a sasszemű rajongók tuti egyből kiszúrják a hibát. Ugyanez igaz a kocsi rajtszámára is. Aztán rakjuk be Kimi mögé az aszfaltra, majd jöhet elébük András. Kész, küldöm is neki.
- Jó lesz, jó lesz, de nem lehetne hátul a reklámot is kicserélni? Tudod, a szponzoráció miatt...
Persze, hogy ki lehetett.


Így készült el a könyv borítója, melyen András a segítségemmel leelőzte Kimi Räikkönent - aki nem mellesleg a könyv előszavát is írta. A kötetet már csak ez utóbbi dolog okán is érdemes elolvasni, no és nem különben András egyedi stílusa, valamint a nem mindennapi élettörténete miatt is.