Hogyan készült az időutazós profilképem?

Talán páran blogom hű olvasói közül még emlékeznek rá, hogy 3 éve írtam egy könyvet ‘Az időmilliomos’ címmel. (Csak zárójelben jegyzem meg, ha ilyen címmel írtok könyvet, nem lesztek avtomatice időmilliomosok...) Aztán néhány hete a legjobb barátom érdeklődött a folytatásról, meg hogy ezúttal írhatnék valami időgépes sztorit, mivelhogy neki most épp arra lenne égetően szüksége. Ugyan a könyvben is említett, és a valóságban is létező www.timebubbleshop.com időtorzító órái tényleg segítettek neki a hétköznapokban időt nyerni, de ezúttal ez kevés az üdvösséghez: vissza kell mennie tizenkét év, öt hónap és tíz napot időben. Hogy miért pont ennyit, nem tudtam belőle kihúzni. Akkor, mert ha utólag jobban belegondolok, azidőtájt lehetett az esküvője...

Gondoltam, megtréfálom őt, és rendelek neki az eBay-ről egy időgép makettet, méghozzá a H. G. Wells regényéből forgatott, 1960-ban a mozikba kerülő, ‘Az időgép’ című film ikonikus gépezetének kicsinyített mását. Találtam is gyorsan az egyik - merő véletlenségből - kínai eladónál egy papírból kivágható és összeragasztható modellt.
Nem sajnáltam rá azt a pár dollárt, és a legnagyobb méretben kértem - mégiscsak gyerekkori barátomról van szó.

Húzódott, húzódott a szállítás, már épp ráírtam volna a kis kínaira, mikor csengetett a postás, de nem ám Krisztián hozott egy számlát, hanem a kis zöld autó egy nagy csomagot. Meg is ijedtem, hogy mi a fenét rendelt már megint a feleségem a Távol-Keletről, ekkora dobozban vagy ötezer tő orchidea is elférne a kedvenceiből. Ám nem beszélt arról, hogy kertészetet nyitnánk, és ezt az apróságot csak megemlítette volna nekem, szóval gyorsan felmentettem.

Mivel azonban nem kellett fizetnem, semmi gond, beráncigáltuk a hatalmas dobozt a kapu alá, és kinyitottuk. Az időgép volt benne, csakhogy nem a makett, hanem a szerkezet a maga valójában.

Kipróbáltam, és működött!!!

Első utam a hetvenes évek legelejére vezetett vissza, felkerestem az épp felépült családi házat, találkoztam a szüleimmel, sőt saját magammal is. Ezen a fotón édesapám tart a kezében, édesanyám pedig - de én magam is -, rácsodálkozunk az időgépre, előtte még sosem láttunk ilyet.

Halkan jegyzem meg, hogy nagy marhaság az, amit egyesek állítanak, hogy hogyha találkozol önmagaddal egy időutazás során, nem szabad megérintenetek egymást, mert eltűntök valami energiarobbanásban. Jelzem, én karba vettem magam, nem történt semmi, csak jól összehaverkodtunk.
A fénykép egyébként azért fekete-fehér, mert édesapám gépével készült. Én magam elfelejtettem vinni a sajátomat, még a telefonom is itthon maradt a nagy igyekezetben.

A visszaút viszont kicsit döcögősre sikeredett. Elsőre csak pár évet ugrottam előre - hála az olcsó kínai utánzatnak -, s mi tagadás, ekkor rám is jött a frász, hogy a múltban ragadok. De ha már ott voltam, lövettem magunkról egy újabb közös fotót, és csak azután indultam tovább, haza a mába. Íme a közös fényképünk:

Te is szeretnél egy ilyen időutazásban részt venni, közös fotón szerepelni saját magaddal? Keress nyugodtan, elviszlek magammal! ;-)