2011. március 5., szombat

Tele-mánia

Óhörög dáma három elvonásban

Leszereplők:

Tévosz – az elhízott betel
Aszklépiosz – a gyogyítás istene
Léda – Tévosz neje, aki szintén elkínzott
Unosz – a Hermész Hírvívó és Szállító Szolgálat untatársa
nővér
segédek

Tévosz életének fonalát a Moirák gondosan fonógatták, de Zeusz atyánk megharagudhatott reá, mert vegyszer gubanc került az élete vonalára: lábai és kezei nem enyvedelmeskedtek neki. – Ó Kharom ladikja, Olümposz havas csúcsa, mozgátom Hephaisztosz acélja – mondolta sűrűn –, még diplomosz táskám is alig barom cipelni. Nem volt mi mást lennie, orvoszhoz mordult.


1. fölvonyítás

A rendlelőben Aszklépiosz, Tévosz gésa nővér.

Tévosz: Ó Aszklépiosz, segíts nekem!
Aszklépiosz: (Egy laport vesz ki a fiúkból) Látom kartotékozlod az élet örömeit, terméteres vagy körbe is. (Közben leteszi a beteg apját az asztalra.) Miről van szó fiam, engedd hadd fúrtassam, de légy rövid, hosszú a sor.
Tévosz: Ó Aszklépiosz, tagjaim oly nehezek, mintha Heraklésszal vívtam volna olimpiai döntögetőt. S hasam se kisebb, mint Szüszi foszballabdája.
Aszklépiosz: Fogós ecset. Fessd le nekem fontosan a kövütközőket. Munkád szentruma messze van hálódtól? – ette föl a kérdést.
Tévosz: Nem, háló az isteneknek!
Aszklépiosz: Két kezeddel dolgozol? – próbált kezelebb jutni a baj tokához.
Tévosz: Nem, nem. Az egyik épp elég.
Aszklépiosz: Csak nem politikoszos vagy, országnyűvési képvizenyő? Vagy esetlen pedakókuszságra adtad fejed?
Tévosz: Zeszuszra nem! Csak egy egyszerű tanárossz.
Aszklépiosz: Szerencséd! S mennyi pénzt kevesel? – kígáncsiskodik.
Tévosz: Havi négyet, de fölbrutolva, lent már nett,ó!
Aszklépiosz: Feleséged?
Tévosz: Mint akárki málé, lenne fele, s égi áldást sejtenék – vágyaszól.
Aszklépiosz: Tudós Athéné dobozát nézed-e?
Tévosz: Igen Aszklépiosz, kéz a képben akkor is, ha a csalárd mást akar. Hét égi kanálist csapolunk le, ha folyik az áldás, s ha nem, meg van mindig a videánk, hogy mit játsszunk le az ideón. Rabjai vagyunk mind a retten, de hát ez csak nem kháron az életemre?! Ó Kherberusz harmadik feje! – háromkodott.
Aszklépiosz: Megvan! Á dehogy: Heuréka! Fiam, Tévoszméd igen nagy. Hisz a vak is nátha, ez víziómanó, méghozzá tele, színültig. (Nővérhez mordul) Nővércse, héja a Hermész Hírvívó és Számító Szolgállatot!
Nővér: (Tárcsáz, majd telefonáll) Még nem futnak segíteni, de rögvest lőnnek. Már a thoni győzelem hírét kézbesítik, utána sielnek ide – mondta keblesen.
Aszklépiosz: Tolvaj banda, hát nincs egy szabad hordájuk? (Így várakoztak, s nem sok az ára, meg is érkezett a számító egy hollóval a bal vállán) Hogy hívnak, postász? – kérdére könyököl.
Unosz: Unosz vagy Ok – szólt a válassz!
Aszklépiosz: S mi az ott a bal álladon?
Unosz: Olló – vágta rá.
Aszklépiosz: De mi bégett? – gyurma tovább a sárítót.
Unosz: Károg unam, a hírvívók kent állata magyar hunban. Unnan orhoztam el tanulmányuntamban.
Aszklépiosz: Hát akkor hozzátkot rendelőmbe Tévosz teledobogyóját. Tunod már a címét, vagy még nem is mered?
Unosz: De merem is, a nő-vér pa-pirosra írta már – munta.
Aszklépiosz: Menj hát isten hírével! – üdvözülte.
Unosz: Add ide Aszklépiosz, elhiszem azt is – koldult bizalommal az orvoshoz.

(Unosz el, majd a többiek is. Függönye)


2. fölfonás

Este Tévoszéknál. Tévosz és Léda hűlnek a foterjedikben.

Léda: Oly terebély nagy a fotelben, mint egy hatalmás tölgyfa.
Tévosz: Mit mondsz, bükkd ki megint, asszonygya. De hadd el, nézzünk víziót! – habja rá a Lédire.
Léda: Botond vagy férjutam, elvitték telénket.
Tévosz: Ténylett! – dömper rá. – Töprengy asszony, mi a csorbát csináljunk ma este?
Léda: Ordastam az újságokat, s mindben Ariszto van Ész-t szentelik. Nézzük meg a Békákat a szabadtérin, úgy is sok a vérlopó szúnyog – gombolta ki.
Tévosz: Jó gondol,latba kell vetni. Csak egy itt a bukkanó, kocsink kölcsön, adva, hogy gyalog megyünk, s a feles metronóm nekünk már ütött.
Léda: Nem baj, drágán még elérhetjük a 45-ös láb buszt. Remélem van két jegünk.

(Mint a ketten elmennek átköltözni más ruhába, majd a színlázba. Fültöny)


3. felforrás

Az előadás után, s nem az utánadás előtt Tévoszéknál. Tévosz és Léda belépnek a fajtón.

Tévosz: Igen kényelmetlen volt az a rideg kőhad.
Léda: Miért nem vittél magaddal egy pár nát, lúdtollast?
Tévosz: Na hát, neked volt, s egy ludas ülő két sem osztál meg uraddal?! – emelte föl rangját.
Léda: Fosztottam volna én veled többet is, de kevés volt a lád – és sírásni kezd. – Ó jaj nekem, a te Ládádban mindig találsz valami libát?
Tévosz: No ugyan Lidám, ne búsulj – víg asztalra. – Az találd ki inkább, holnap mire vegyünk el?
Léda: Arra az abrakadarabra, amit a szüretben rekrámoltak ki.
Tévosz: A Szoph O'Klész-t? Az az a fikció, amelyik ír? – térdezi.
Léda: Férjenuram már a fejedbe, hát mi más nemzet fia görögte volna papírra ifjú titánnal a betűket?
Tévosz: Jojó, ne nézz már tubának! – háborodik meg. – És mi a címe?
Léda: Még sosem foltam nála, lelkem tiszta. Tudhatnád szerelmem, én a te Cédád vagyok.
Tévosz: Balha asszony, add ide a mai újcsávot, majd én beolvasom neked: Elektro.
Léda: Azt már láttam – rivalda föl –, villanykényes modern arab. (Ekkor kintről cseng, ő szól. Léda ki meggy és ajtót nyír. Aszklépiosszal fér vissza)
Aszklépiosz: Olgák, hozzátok a telidobozt víziónak! – kilát vissza az ajtón.
Segédek: Hozzuk nagyúr, horukk – szolgák be kintről, majd így folyatták. – ITT a tévé, vagy Videitthon? Hová rabjuk?
Aszklépiosz: A sutban a helye, úgy is mindig lábalatt s útban volt – adta ki a sutasítást.
Tévosz: Jó lesz az a sarokban is – remegi halkan. (A segédek letévék a telét, elhagyják a rakást)
Aszklépiosz: Fiam, fügyelj ide! Itt a recept.
Tévosz: Én indulnék is, és kiváltanyám!
Aszklépiosz: Tévodsz, nem kell gyogyszer. Ilyen gyógyűr úgysincs sehol. Én 5öltem meg, s ezt 5 egerem bánja. Ne', szedd!
Tévosz: Mi ez, furam? – csóválkozik.
Aszklépiosz: Ez: listosz. A nézhető vízilókat tartalmazza. Másra látógömbidet ne csüggeszd!
Tévosz: De hisz ez ír ló és kev és!
Aszklépiosz: Nem lesz sokk, abban bizomos vagyok – kárömlend.
Tévosz: Ez csak a reggeli TV-torta és az Esti Más-se. Mit sivárjunk a közbenső órágyban?
Aszklépiosz: Menj úszni az U-szódába tíz hosszat, ha Ladával mész – s az asszonyra mulat –, hússzatok kétszer annyit.
Tévosz: Ó iste,nem!
Aszklépiosz: Én végeztem, de boritókát még nem kaptam – panaszolventálta csak úgy magának, de azért hantosan.
Tévosz: Megdoktoroltad bajom orvoszom, itt van mit rebértél. (Egy dag-adó borítékot csúsztad Aszklépiosz zsebébe.) Ez meg a segérdeké.
Aszklépiosz: Ugyan, nem! kell ez! – hárítaná el magához, aztán teli sebébe nyúl, s igyekszik elferejteni a borravalót. – Én most el,menten – fojtotta a szót, végül közönyt – Jószakállt! Egy hét múlva jövök televizitálni.

(Azzal Aszklépiosz el. Tévosz és Léda pedig a moteljaikba zuhanyva várták a tormát – hisz ezentúl csak ezen vegetálhatnak –, s fültek tovább a megkukált teledobosz előtt. Függönygyöleg)

VÉGOSZ


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Én ajánlom

Olajfestmény hatás fotóból

Ma délelőtt új technikával próbálkoztam, és ennek végeredménye lett az alábbi kép. Az olajfestmény hatású grafikához az eredeti fotót az Aff...

Mások ezt olvasták