Dimenziók

Ez itt egy pont, csak hogy lásd, hogyan néz ki. Ha kellően kicsi, mint valójában, akkor nincs kiterjedése, tehát nem is létezik. Vannak emberek, akik ilyenek. Aprócska pontok, bármily nagy bunkók is. Számomra nem léteznek.

Ez meg itt egy szakasz, egy egyenes része: jobbra-balra. 1 dimenzió. Sokmindenkinek ez is elég. Ez a két irány. Nem is érdekli őket más. Ki erre, ki arra, aztán középen találkoznak, olykor. Fontosabbak egymásnak, mint bárki más a térben. De meg kell értenünk őket, 1 dimenzióban élnek, egyszerűen nem látnak túl azon.

Ez itt a síknak egy metszete - szemléltetésképp -, a 2 dimenziónak. Ez már elég majd' mindenkinek, az átlag nem is nagyon szeret kinőni belőle. Fölösleges is lenne. Simán ellavírozhatsz itt egy életen keresztül. És egy gonddal kevesebb. Ugye te érted, miről beszélek? Akkor gyere tovább velem.

Ez itt egy téglatest, a 3 dimenziós tér szelete. Boldog, aki ezt a világot ki tudja tölteni. Tele van szabadsággal. Néha azonban át kell kelned sivár síkokon. Máskor meg egyenesek döfködnek feléd. Ilyenkor úgy érzed magad, mint bűvészinas a kardokkal átszúrt varázsdobozban. Várod az utolsót, behúzott hassal. Mind közül mégis itt a legjobb.

Van aztán a 4. dimenzió. Mondják. Állítólag csak Albert Einstein, meg Steven Hawking, s rajtuk kívül még páran tudják ezt elképzelni. Ezért le se rajzolom. Sokan állítják, hogy voltak ott. Ne higgy nekik. Csak ha már te is voltál.


S vannak még a párhuzamos dimenziók. Azok adnak ízt a létnek. Olyasmik, mint ezek, csak ott lehet mást csinálni. Igazából csak mást lehet csinálni, ugyanezt nem érdemes. Ha egyszer ugyanolyanok lesznek, mint ezek, akkor már nem is lesznek párhuzamosak. Ugyanazok lesznek. Annak meg nincs értelme.