Enyém, tied, miénk



– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne légy már ilyen irigy megint, Tibike, add csak oda szépen!
– Hagyd csak, Emese, látod, már játszik is vele a fiad. Katinka majd talál magának valamit a kosarában.
– Ne haragudj, Éva, olyan akaratosak vagyunk, pedig kinőhetné már, de egyszerűen nem tudom kinevelni belőle… Egyébként ti mikor jöttetek le a strandra, meddig maradtok? Mi csak leugrottunk, mert Tibike nyafogott, hogy vízbe szeretne menni, holnap már megyünk is vissza a Balatonra.
– Most jöttünk az előbb. Ádám jött le úszni, szenior edzése van ilyenkor szombat délelőtt. Rá várunk, ha végzett, pancsolunk még közösen egy kicsit, aztán megyünk haza ebédelni...

o o o o o

– Ne haragudjon, hölgyem, megkérhetném, hogy felszabadítsunk itt két sávot az edzéshez. Hármat bérelünk, de most elég lenne kettő. Amelyik önöknek megfelel, abba kellene, hogy ketten ússzanak egymás mellett. Ugye nem gond?
– Hogyhogy menjek át a másik sávba?! Ott már úsznak!
– Igen, de még csak egy valaki, ketten elférnek egymás mellett, mi meg így is négyen leszünk egy pályán.
– Szépen vagyunk, kifizettem a belépőt, ez a sáv az enyém!
– Tényleg ne tessék haragudni, de az egyesületnek ilyenkor bérelt sávjai vannak, ki van rakva az információra is a pályabeosztás.
– No hiszen! Úszkálnak itt ingyen, mi meg… Azt hiszik, az egész strand a maguké!

o o o o o

– Nem semmi az a nő, Ádám, te hallottad? Azt mondta, direkt azért csináljuk csak ezt a fröcskölést, hogy őket idegesítsük.
– Hagyd már, ez csak egy sima gyorsúszás volt, még nem is pillangóztunk. Akkor mit szólnak majd? Mellesleg a strandon úszás közben megúszni, hogy nem legyünk vizesek, az azért művészet.
– De nem úgy, ahogy ők csinálják: sétálnak csak egymás mellett és pletykálnak. Ezért kár volt hőbörögniük a pálya miatt.
– Hát ja, de ez megy minden alkalommal: elvesszük az ő 'privát' pályájukat. Pedig hát most is tudtunk volna osztozni szépen is.
– Úgy néz ki, ezekkel nem lehet. De figyelj csak, néztem a tegnapi posztodat, miért kell abbahagynotok a néptáncot?
– Nem a néptáncot kell abbahagynunk, csak az egyesületnek a székházat el. A várostól béreltük az épületet, a város meg valakitől. Aztán egyszer csak nagy hirtelen elárverezték a fejünk fölül, pici pézér’, ahogy az lenni szokott pici hazánkban. No, mindegy, a lényeg, hogy az új tulaj öt napot adott rá, hogy elhagyjuk a kócerájt. Nem érdekli a kultúra, meg a néphagyomány, úgy kell táncolnunk, ahogy ő fütyül, az épület az övé.
– De hát ez nem így működik, a bérlőt nem lehet csak így kidobni.
– Nem lehetne, de ez van. Hiába van szerződésünk még egy évig, és minimum erkölcsileg igazunk, ahogy mondják: a jogban is az erősebb kutya… Van a francnak kedve pereskedni, zavaros az egész. Inkább lelépünk, legyen boldog a tulajdonával. Csak ugye nem egyszerű száz embernek találni egy megfelelő helyet a városban. Tiszta szerencse, hogy a vírus miatt nem nagyon kell fellépnünk, hisz egyelőre gyakorolnia sem lesz hol a csoportjainknak.
– Miért nem mentek valamelyik olvasókörbe? Azokban úgyis csak lézengenek a nyugdíjasok.
– Néztük már ezeket, de az épületek többsége ezért, vagy azért nem felelt meg. Ami meg jó lenne, á… Magad látod, az emberek még egy úszósávot sem adnak át szívesen, miért osztoznának egy egész épületen?

o o o o o

– Apu, itt vagyok! Gyere, nézd, tudok siklani!
– De ügyes vagy, meg is dicsérlek majd az oktató néninek. Jót játszottál anyuval, míg apu úszott?
– Igen, jót, meg volt ott egy kisfiú is, de nagyon irigy volt, nem adta ide a zöld labdáját. De én odaadtam neki az úszógumim, hadd játsszon vele. Jól csináltam, apu?
– Te nagyon jól, aranyom, azt a kisfiút meg majd jól megdorgálj az anyukája.
– Ja, az Emese. Hol élsz te, Ádám?!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy esküvő pillanatai egy képben

Hogyan készül egy mozaikkép ajándékba?