Tele-mánia

Óhörög dáma három elvonásban

Leszereplők:

Tévosz – az elhízott betel
Aszklépiosz – a gyogyítás istene
Léda – Tévosz neje, aki szintén elkínzott
Unosz – a Hermész Hírvívó és Szállító Szolgálat untatársa
nővér
segédek

Tévosz életének fonalát a Moirák gondosan fonógatták, de Zeusz atyánk megharagudhatott reá, mert vegyszer gubanc került az élete vonalára: lábai és kezei nem enyvedelmeskedtek neki. – Ó Kharom ladikja, Olümposz havas csúcsa, mozgátom Hephaisztosz acélja – mondolta sűrűn –, még diplomosz táskám is alig barom cipelni. Nem volt mi mást lennie, orvoszhoz mordult.


1. fölvonyítás

A rendlelőben Aszklépiosz, Tévosz gésa nővér.

Tévosz:	Ó Aszklépiosz, segíts nekem!
Aszklépiosz:	(Egy laport vesz ki a fiúkból) Látom kartotékozlod az élet örömeit, terméteres vagy körbe is. (Közben leteszi a beteg apját az asztalra.) Miről van szó fiam, engedd hadd fúrtassam, de légy rövid, hosszú a sor.
Tévosz:	Ó Aszklépiosz, tagjaim oly nehezek, mintha Heraklésszal vívtam volna olimpiai döntögetőt. S hasam se kisebb, mint Szüszi foszballabdája.
Aszklépiosz:	Fogós ecset. Fessd le nekem fontosan a kövütközőket. Munkád szentruma messze van hálódtól? – ette föl a kérdést.
Tévosz:	Nem, háló az isteneknek!
Aszklépiosz:	Két kezeddel dolgozol? – próbált kezelebb jutni a baj tokához.
Tévosz:	Nem, nem. Az egyik épp elég.
Aszklépiosz:	Csak nem politikoszos vagy, országnyűvési képvizenyő? Vagy esetlen pedakókuszságra adtad fejed?
Tévosz:	Zeszuszra nem! Csak egy egyszerű tanárossz.
Aszklépiosz:	Szerencséd! S mennyi pénzt kevesel? – kígáncsiskodik.
Tévosz:	Havi négyet, de fölbrutolva, lent már nett,ó!
Aszklépiosz:	Feleséged?
Tévosz:	Mint akárki málé, lenne fele, s égi áldást sejtenék – vágyaszól.
Aszklépiosz:	Tudós Athéné dobozát nézed-e?
Tévosz:	Igen Aszklépiosz, kéz a képben akkor is, ha a csalárd mást akar. Hét égi kanálist csapolunk le, ha folyik az áldás, s ha nem, meg van mindig a videánk, hogy mit játsszunk le az ideón. Rabjai vagyunk mind a retten, de hát ez csak nem kháron az életemre?! Ó Kherberusz harmadik feje! – háromkodott.
Aszklépiosz:	Megvan! Á dehogy: Heuréka! Fiam, Tévoszméd igen nagy. Hisz a vak is nátha, ez víziómanó, méghozzá tele, színültig. (Nővérhez mordul) Nővércse, héja a Hermész Hírvívó és Számító Szolgállatot!
Nővér:	(Tárcsáz, majd telefonáll) Még nem futnak segíteni, de rögvest lőnnek. Már a thoni győzelem hírét kézbesítik, utána sielnek ide – mondta keblesen.
Aszklépiosz:	Tolvaj banda, hát nincs egy szabad hordájuk? (Így várakoztak, s nem sok az ára, meg is érkezett a számító egy hollóval a bal vállán) Hogy hívnak, postász? – kérdére könyököl.
Unosz:	Unosz vagy Ok – szólt a válassz!
Aszklépiosz:	S mi az ott a bal álladon?
Unosz:	Olló – vágta rá.
Aszklépiosz:	De mi bégett? – gyurma tovább a sárítót.
Unosz:	Károg unam, a hírvívók kent állata magyar hunban. Unnan orhoztam el tanulmányuntamban.
Aszklépiosz:	Hát akkor hozzátkot rendelőmbe Tévosz teledobogyóját. Tunod már a címét, vagy még nem is mered?
Unosz:	De merem is, a nő-vér pa-pirosra írta már – munta.
Aszklépiosz:	Menj hát isten hírével! – üdvözülte.
Unosz:	Add ide Aszklépiosz, elhiszem azt is – koldult bizalommal az orvoshoz.

(Unosz el, majd a többiek is. Függönye)


2. fölfonás

Este Tévoszéknál. Tévosz és Léda hűlnek a foterjedikben.

Léda:	Oly terebély nagy a fotelben, mint egy hatalmás tölgyfa.
Tévosz:	Mit mondsz, bükkd ki megint, asszonygya. De hadd el, nézzünk víziót! – habja rá a Lédire.
Léda:	Botond vagy férjutam, elvitték telénket.
Tévosz:	Ténylett! – dömper rá. – Töprengy asszony, mi a csorbát csináljunk ma este?
Léda:	Ordastam az újságokat, s mindben Ariszto van Ész-t szentelik. Nézzük meg a Békákat a szabadtérin, úgy is sok a vérlopó szúnyog – gombolta ki.
Tévosz:	Jó gondol,latba kell vetni. Csak egy itt a bukkanó, kocsink kölcsön, adva, hogy gyalog megyünk, s a feles metronóm nekünk már ütött.
Léda:	Nem baj, drágán még elérhetjük a 45-ös láb buszt. Remélem van két jegünk.

(Mint a ketten elmennek átköltözni más ruhába, majd a színlázba. Fültöny)


3. felforrás

Az előadás után, s nem az utánadás előtt Tévoszéknál. Tévosz és Léda belépnek a fajtón.

Tévosz:	Igen kényelmetlen volt az a rideg kőhad.
Léda:	Miért nem vittél magaddal egy pár nát, lúdtollast?
Tévosz:	Na hát, neked volt, s egy ludas ülő két sem osztál meg uraddal?! – emelte föl rangját.
Léda:	Fosztottam volna én veled többet is, de kevés volt a lád – és sírásni kezd. – Ó jaj nekem, a te Ládádban mindig találsz valami libát?
Tévosz:	No ugyan Lidám, ne búsulj – víg asztalra. – Az találd ki inkább, holnap mire vegyünk el?
Léda:	Arra az abrakadarabra, amit a szüretben rekrámoltak ki.
Tévosz:	A Szoph O'Klész-t? Az az a fikció, amelyik ír? – térdezi.
Léda:	Férjenuram már a fejedbe, hát mi más nemzet fia görögte volna papírra ifjú titánnal a betűket?
Tévosz:	Jojó, ne nézz már tubának! – háborodik meg. – És mi a címe?
Léda:	Még sosem foltam nála, lelkem tiszta. Tudhatnád szerelmem, én a te Cédád vagyok.
Tévosz:	Balha asszony, add ide a mai újcsávot, majd én beolvasom neked: Elektro.
Léda:	Azt már láttam – rivalda föl –, villanykényes modern arab. (Ekkor kintről cseng, ő szól. Léda ki meggy és ajtót nyír. Aszklépiosszal fér vissza)
Aszklépiosz:	Olgák, hozzátok a telidobozt víziónak! – kilát vissza az ajtón.
Segédek:	Hozzuk nagyúr, horukk – szolgák be kintről, majd így folyatták. – ITT a tévé, vagy Videitthon? Hová rabjuk?
Aszklépiosz:	A sutban a helye, úgy is mindig lábalatt s útban volt – adta ki a sutasítást.
Tévosz:	Jó lesz az a sarokban is – remegi halkan. (A segédek letévék a telét, elhagyják a rakást)
Aszklépiosz:	Fiam, fügyelj ide! Itt a recept.
Tévosz:	Én indulnék is, és kiváltanyám!
Aszklépiosz:	Tévodsz, nem kell gyogyszer. Ilyen gyógyűr úgysincs sehol. Én 5öltem meg, s ezt 5 egerem bánja. Ne', szedd!
Tévosz:	Mi ez, furam? – csóválkozik.
Aszklépiosz:	Ez: listosz. A nézhető vízilókat tartalmazza. Másra látógömbidet ne csüggeszd!
Tévosz:	De hisz ez ír ló és kev és!
Aszklépiosz:	Nem lesz sokk, abban bizomos vagyok – kárömlend.
Tévosz:	Ez csak a reggeli TV-torta és az Esti Más-se. Mit sivárjunk a közbenső órágyban?
Aszklépiosz:	Menj úszni az U-szódába tíz hosszat, ha Ladával mész – s az asszonyra mulat –, hússzatok kétszer annyit.
Tévosz:	Ó iste,nem!
Aszklépiosz:	Én végeztem, de boritókát még nem kaptam – panaszolventálta csak úgy magának, de azért hantosan.
Tévosz:	Megdoktoroltad bajom orvoszom, itt van mit rebértél. (Egy dag-adó borítékot csúsztad Aszklépiosz zsebébe.) Ez meg a segérdeké.
Aszklépiosz:	Ugyan, nem! kell ez! – hárítaná el magához, aztán teli sebébe nyúl, s igyekszik elferejteni a borravalót. – Én most el,menten – fojtotta a szót, végül közönyt – Jószakállt! Egy hét múlva jövök televizitálni.

(Azzal Aszklépiosz el. Tévosz és Léda pedig a moteljaikba zuhanyva várták a tormát – hisz ezentúl csak ezen vegetálhatnak –, s fültek tovább a megkukált teledobosz előtt. Függönygyöleg)

VÉGOSZ