Idegenek közt élve
magányos az ember.
Nem tehet mást, de vár,
hátha egyszer valaki rátalál.
Napról napra sokan szólnak hozzád,
beszélnek némán neked,
és te magadban érzed,
ők mind, mind, ... mind idegenek.
Fejüket válladra hajtják páran,
mások megfogják kezed,
de te belülről érzed
ők mind, mind, ... mind idegenek.
Jónéhány ellen s számtalan barát
mohón vigadna veled,
de te látod és érzed,
ők mind, mind, ... mind idegenek...
S ekkor, ha melletted ébred az éj csókja,
s ringó csipője örömét reggelente neked szórja,
csipetnyi reményt kaptál még mindig csupán,
hogy hozzád a lelke is elér sok száz érintés után.
Ám ez a kevés remény elég:
ahogy kedvesen rádnevet,
már majd’ örökre feleded,
hogy a többiek mind, mind, ... mind idegenek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A magyar kultúra napjára
1823. január 22-én véglegesítette Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, ennek emlékére ma ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ez alkalomból eg...


-
– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében? – Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó? – Jaj, ne hülyéskedj...
-
Kedves barátaink, Márti és Tóni, összeházasodtak. A történetet kezdhetném az elején, ott, hogy a meghívókat az én párom tervezte és kész...
-
Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előlép...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése