2011. február 22., kedd

A hivatalnokné verse

Lágyan csordogál az esti szél
Messzire már a márvány tél,
Napos partokon sebesen utazunk,
Eszünk, iszunk, dalolva vigadunk.
Gondom nincs, élek vidáman,
Úrnő vagyok én e világban.
Hatalmam nagy, mindenki tőlem retteg,
Férjem a Hivatalnok Herceg!
Megkapok mindent, kaviárt habzsolok,
Át életeken könnyen gázolok,
Kezem vérben fürdik
Velőt nyelek,
Minden kínt, mi mást nevel
Én élvezek.
Én mondom a törvényt, az egy igazt,
Előnyben a gazdag, s az ki gaz!
Micsoda boldogság e földi kéj,
Hol vágyam csak tetőzi a buja éj!

Lágyan csordogál az esti szél...
Bolond az, ki nem így él!